Az eddig elsősorban zeneszerzéssel (azaz producerkedéssel) foglalkozó Ben Medcalf sajátos stílusa különböző műfajok megkapó egyvelege. Számaiban a zúzós gitárriffek, hiphop- és house-elemek ugyanúgy megjelennek, mint a groove-os, raggás basszusok, emellett előszeretettel "énekelteti" a zenét, mc helyett vokállal pörgeti be a közönséget.
Dallamvilágának numetalos, instrumentális jellege minden bizonnyal Rogue komolyzenei és rockmúltjából ered, abból az időből, amikor még King Roc és Jarman társaságában püfölte a dobokat. Zenekaruk feloszlása után mindannyian az elektronika felé mozdultak, ennek eredményeként King Roc ma electrohouse-zenéket komponál, míg Jarmant (Raiden) a drum'n'bass szippantotta be.
A londoni éjszakai élet a portsmouth-i születésű Bent is megérintette, és mivel elsősorban a törtritmusok vonzotta, hamarosan már élőben dobolt a drum'n'bass-bulikon. Kitartó dorbézolásainak és a saját stúdiójában house-t barkácsoló Tom Neville-nek hála, lassan megcsömörlött a műfajtól, és figyelmét egyre inkább a breakbeat groove-osabb ága kötötte le.
A lehetőség adott volt: Neville stúdiójában gyakorolgathatott, majd elkészítette első, húzós basszusokra épülő techhouse-lemezét, amely 2002-ben jelent meg, Funky Dirt címmel. Ekkorra már saját stúdióról ábrándozott, úgyhogy eladta magát a szórakoztatóiparnak, zenebetéteket írt különböző tévéfilmek és -sorozatok számára.
Emberünk maximalista típus, saját bevallása szerint a tavaly kiadott Rogue Rock alkotásának utolsó heteiben szörnyű napokat élt át, miközben a részleteket tökéletesítette. Az eklektikus hangzású, mégis könnyen emészthető lemez az Exceptional kiadónál látott napvilágot, a szerző emellett több ízben képviseltette magát a Functional Breaks, az Ibreaks, vagy a Cyberfunk színeiben is.