Csúsztatott ütemek - tél a Cosmophiliánál

Nem állítjuk, hogy idei első Cosmophilia-összeállításunk kicsattan a frissességtől, voltaképpen tavaly év végi megjelenésekből csemegézünk. Bízvást állíthatjuk azonban, hogy érdemes végigböngészni őket: a party.[origo].hu dj-je, Oyle a Sogfiles melankolikus trance-t hozó második részét vette górcső alá, másik dj-nk, Garbo kilenc változatos bakelitet mutat be, majd egy szigorúan monoton bólogatós és egy tribalízű cédé következik.

Van egyfajta holdbéli táj, melyet vizionálni szokás, úgy hajnal felé a szürkületben, szabadtéri partyk még hűvös chilljében. Elhagyatott, mégis lenyűgöző vidék, kopár fennsíkokkal - idegen talán, hűvös, de nem hideg. Na, ilyen a Human Blue első chillalbuma és ha lehet egy tippünk, hát hasonló élmények ihlették.

Igen, elkerülhetetlen, hogy már jó előre elmondjuk, a Diskovery Chanel a finom, tiszta skandináv progpsy-hangzás ízlésformáló, talán kategóriateremtő kiadója, a Spiral Traxx gondozásában jelent meg. Ez nem pedig csak a zenei karakterért - a végtelenségig tiszta, csengő elektronikus hangzás -, de egyben a minőségért is szavatol. Ha hozzávesszük a progilemezeken megszokott Human Blue zenefelépítési módszert (lassan építkezünk, jól megválogatott, viszonylag kevés, de nagyon repetitív patternhasználat) no meg a Son Kite Marcusának aktív részvételét az albumon, szinte már helyben is vagyunk.

"Okos zene" - szokás erre mondani, érzékkel alkotott, mely nem tömi tele a fejünket újabb és újabb ingerekkel, nem akar terelni minket, alapot szolgál csak a révülethez. Hozzá kell még tenni, hogy ez nem az a fajta chill, ami még szélesebbre húzza a mosolyt bárgyú arcunkon, ennél jóval hidegebb, északibb. Néhol felcsendülnek persze kifejezetten meleg, telt hangok, ezek is csak mértékkel alkalmazva. Merjük állítani: ilyen közegben sokkal kellemesebben hatnak, mintha a lemez csak ezekből építkezne.

Éneket csak az első számban találunk, persze jócskán maszkolva, vokóderrel is szintetizálva. Embertelennek nem mondanánk a kialakult hangzást, de a hurráoptimizmus és a felhőtlen boldogság is igen távol áll tőle. Ezzel együtt, ha van, amire azt mondanánk, modern és haladó, hát ez. Ragozzuk még? Igen, minden elismerésünk és tiszteletünk a svédek profizmusáé.

Hidegen

Maguk a számok is többnyire egységes hangulatot hoznak, lassú és finom zene ez, elő- és háttérben egyaránt hallgatható. Egy-két esetben a tempó eléri táncparketten használatos sebességet, ez azonban csak a dramaturgia kedvéért van, hamar le is csillapodik. Szándékoltan nem cincálnánk szét a számokat, jobbat érdemelnek. Ha már mindenképpen ki kell emelni valamit, hát a Wonderworld-öt minden psy-rajongónak ajánljuk, a kiállás finomságát tanítani lehetne.

Pál Attila