Csúsztatott ütemek - tél a Cosmophiliánál

Nem állítjuk, hogy idei első Cosmophilia-összeállításunk kicsattan a frissességtől, voltaképpen tavaly év végi megjelenésekből csemegézünk. Bízvást állíthatjuk azonban, hogy érdemes végigböngészni őket: a party.[origo].hu dj-je, Oyle a Sogfiles melankolikus trance-t hozó második részét vette górcső alá, másik dj-nk, Garbo kilenc változatos bakelitet mutat be, majd egy szigorúan monoton bólogatós és egy tribalízű cédé következik.

A fiatal svájci Sog Records második válogatását egyből meg is fejelték egy "bónuszcédével", melyen az Armin Van Buuren és Paul Van Dyk által himnuszi magasságokba agyonjátszott Alex Stealthy: Once remixei szerepelnek. Az első Sogfiles meglehetősen jól sikerült, kompakt kis válogatás lett, ütős zenékkel. Amit a másodiktól nem vártunk volna, hogy ennyire dominálni fognak a melankolikusabb trackek. Az előzményekből kiindulva egyébként profi munka mind, ami a producerek névsorából is látszik. Van köztük magyar is, méghozzá Snake Sedrick, akitől az album utolsó előtti száma származik.

A nyitótrack a német Frank Beckers, alias Space Safari, Burning című darabja. A megszokott és jól bevált Space Safari-hangzás markánsan elkülönül az újabban szintén aktívan futtatott Beckers projekt hangzásától. A Burning-nél sincs ez másként, megtalálható benne ugyanaz a könnyed, ám melankolikus trance-életérzés, mint akár a legelső Safari-trackekben is.

A Gyűrűk Urából művésznevet kölcsönzött Legolath és Esdeto közös trackje, a So Real Vaseline-dubverziójában már tempósabb, feszesebb darab, gitár- és basszusgitárriffekel, ám a végig uralkodó szférikus hangok és a fülbemászó vezérdallam csilingelése ezt a számot is melankolikussá teszik. A Yellow Blackboard Superfly-a Greed és Mental X dubremixében folytatja a tempósabb vonalat, s ez ráadásul némileg vidámabb hangulatú szám is, mint az előzőek. "Disco"- mondja a kacér női hang, és egész konkrét seggrázás kezdődik, határozottan house-osabb hangzással, hipnotikus szimfóniákkal a pumpáló bassline fölött, és némi filterezett sample az eredeti Superfly refrénjéből.

A Superfly-t követi egyik személyes kedvencünk a válogatásról; Tangótól a Little Less Love. Tribal-érzékeny szívünket természetesen az őrjítő kongafutamok ragadták meg. Mindez némileg könnyíti az amúgy masszívan hipnotikus és sötét progtrance-hangzást, mely az alapokban dominál. Teljesen persze a vad perkusszió sem tudja feloldani a mindenütt jelenlévő melankóliát. Majd Engelspost egyik legismertebb trackjének, a U Are-nak szintén dubverziója következik, hogy egy picit lejjebb nyomjuk a gázpedált. Bevált, "engelspotos" hangzás: mély, érzéki, de gyors, hipnotikus táncolásra csábító szám, nagyon szépen fokozódó impulzivitással és szalonképes katarzisélménnyel.

Beckers aka Space Safari a dabasi No Man's Land Fesztiválon

A nagy csápolás után a válogatás készítője ismét visszadob a mély, puha, melankolia gödrébe, egy igazi mesterművel. Blackwatch, Greed és Lesley Gentle Rain-je dubfeldolgozásában house-os, önfeledt, trance-esen építkezős, némi keleties varázzsal. Ekkor Snake Sedrick és Khans kezébe kerülünk, kiknek a Remember-je luxusprogresszív, masszív pszichedéliával, épp az érdekfeszítő és az unalmas határán fekvő vontatottsággal, ami nagyon kellemesen szórakoztatóvá teszi a hallgatását. A válogatást a nagy André Absolut zárja a Digital Suspense-szel. Ismét egy alapvetően táncolható, de kissé szomorkás track, zseniális basszussal és sodrással, szépen bontakozó végkifejlettel, mint maga az album.

A bónuszcédé kevéssé hallgatóbarát, hiszen hat különböző verzióban szerepel rajta egy és ugyanaz a szám: a már említett Once. Mivel veszélyesen fülbemászó a vezérdallam, melyet természetesen mindegyik verzió tartalmaz, elég hamar unalmassá válik egymás után hallgatni a trackeket, dj-knek azonban jó ajándék.

Az első változat a Stealthy-féle ambientmix, aztán a Liquid Soul-féle, még inkább trance-re kihegyezett remix következik. Ahogy a Liquid Soul a trance felé, úgy a Turkish Coffee a house felé billenti a mérleg nyelvét, - ez talán a legsikerültebb. A Sun Rising-mix már törtütemekkel operál, míg a breakbeatremixet bárki szívesen meghallgatja bárhol, de főleg egy progresszívbuli warmup-szettjében. Az utolsó, harmincöt másodperces track pedig hangmintákat tartalmaz az eredeti számból. Hajrá, bárki próbálkozhat egy újabb Once-remix összeütésével!

Oyle