Bécsi vásárfia - nyerd meg a Tosca új remixalbumát!

A Tosca új munkája nem több, mint az előző lemez számai feldolgozásainak gyűjteménye - viszont nem is kevesebb. Fotelbe préselő ritmusok és dallamok, dimenzióváltásra kényszerítő atmoszféra, sok kellemes pillanattal és néhány igazi gyöngyszemmel. A Souvenirs bebizonyítja, lehet értelme egy efféle remixalbumnak. Nyerd meg és győződj meg róla magad!

A lemezen található tizenöt feldolgozás eredetije mind az előző, JAC-n található. Kikerülte az újraértelmezést a Sala és a No More Olives, viszont cserébe néhány eredetiből több feldolgozást is kapunk. Az utóbbi időben több neves producer is előjött a remixválogatás nem éppen világmegváltó ötletével, például a Dining Rooms és Moby is - előbbi egészen eltávolodott az eredeti stílustól, utóbbi pedig nem tudta végig tartani a színvonalat. Ezzel szemben a Tosca megtalálta a kellemes középutat: eklektikus válogatást prezentált, igyekezve hű maradni a hangzáshoz, de nem félve néha lazábbra engedni a gyeplőt.

A kezdő számban, a Burt Friedman-féle John Lee Huber-ben például nem spóroltak a kreativitással, alaposan átgyúrták az eredeti darabot. A tempó lassú ugyan, de a hangok végig feszültséget gerjesztenek, és az egészet megfejeli egy fátyolos fuvolahang. Ez a hangulat - mintha egy párás üveg mögül figyelnénk a szitáló, éjszakai esőt - az egész albumra rányomja bélyegét. A készítők maguk úgy fogalmazták meg ezt a képet, hogy egy füsttel telt kényelmes szobába képzelje magát a hallgató, ahol néhány meggyújtott gyertya vetíti a falra a hangulat árnyait.

A továbbiakban ez a fíling felerősödik, először a Superrob dubritmusa, aztán a Heidi Brühl nujazzes hangzása nyomán. Az első kitérőt Senor Coconut hozza, az ő feldolgozása ugyanis olyan, mintha a fent lefestett füstös szobában megakadna a szemünk egy pálmafás képeslapon, amely azonnal elénk varázsolja egy bahamai éjszaka flashbackjét, fűszoknyával, bossával, banánkoktéllal. Ezután a Lindstrom & Prins Thomas-remix egészen Café Del Mar-hangulatot idéz, némi melankolikus fűszert hintve a levegőbe. A dubos megfejtésekhez persze még többször is visszakanyarodunk, így a Rodney Hunter- vagy a Haaksman&Haaksman-mixnél.

Találni azért egészen egyedi megoldásokat is a lemezen, amelyek kiugranak a sorból, olykor kicsit messzire is kalandozva. Az első formabontó megfejtést a Heidi Brühl Makossa & Makossa -mixe hozza, ők gond nélkül gyúrtak egy nagyon kellemes proghouse-darabot az eredetiből. Mindjárt ezt követi egy már egészen techhouse-ba nyúló Stereotyp-feldolgozás. Az érdekességek között említhetjük még a Forte Urbs-mixét, ami a legkarakteresebb törtütemet szólaltatja meg a Souvenirs-en, a sebesség azonban itt sem pörög a triphopütem fölé.

Nagyon sokszínű lemezzel van tehát dolgunk, ami azzal a veszéllyel járhat, hogy az album elveszti a hangulati ívét. Főleg a houseremixek törik meg az egyenletességet, a jelenség mégsem válik az egész kárára; inkább olyan, mint amikor pezsdítő ütemek szűrődnek be a chillout-terembe.

Varga Csaba