Az MLKK-t jegyző páros egyik tagja, Bankos különféle függőleges felületek átrajzolásával (Painters Not Criminals - PNC) töltött ifjonti évei múltával immáron tíz éve beépült a hazai hiphop-munkaközösségbe. Kannáit eldobva először a Firma nevű csoportosulásban ügyködött, majd Az Idő Uraihoz csatlakozott, őket azóta sem hagyta el. Majd kiadott egy lemezt, Rapmotel címmel, melynek a mai napig csodájára járnak azok, akikhez eljut.
Kezdetben elsősorban a firkálás kulisszatitkait oszottta meg hallgatóságával, tartalmasabb gondolatait későbbre, így az MLKK-ra is tartogatta. Ezektől a bandáktól egyébiránt egy Fila Rap Jam-válogatáskazettán kívül nem jelent meg, maradt fenn semmilyen hivatalos hangzó, így anyagaik leginkább csak demókon keresztül terjedtek.
Norba eredetileg paksi srác, 1998-ban csapódott a Trogazhoz, aztán a Dózissal nyomult egy ideig - egészen addig, míg az egyik tag be nem állt az idegenlégióba. Norba zenei kötődéseit firtató kérdésünkre válaszolva azt nyilatkozta, hogy a hazaiak közül mostanában szívesen hallgatja a Muppet Show-t vagy a szintén mezőtúri Paravan Crew-t. A külföldiek közül pedig - nyilván a tengerentúlra gondolunk ilyenkor - a New York-i, queensi vonal és a nyugati part előkelőségei (Snoop, Warren G) érdemesülnek figyelmére.
Mindezen előzmények indokolják Bankos magabiztos kijelentését, mely szerint nem hatott rájuk senki az itthoniak közül, inkább éppen ők befolyásolták a később érkezőket. A lemez, hiphop-anyag lévén, témáját tekintve túl sok újat nem hoz. Ez a stíl - ugyebár - többé-kevésbé mindenütt arról szól, hogy ki tudja legfrappánsabban elővezetni azokat az Amerikában és itthon is nagyjából hasonló eseményeket, amelyek mintegy végzetszerűen következnek a társadalom szövetébe szociálisan kevéssé beágyazott rapperek életviteléből.
Van itt minden, a tengerentúli testvérek fehér Hummerétől kezdve, a maffiabennfentes utalásokon és a szűkebb élőhely frankózásán át a hullaszagú álmok kergetéséig. Ha hímneműnek születtünk, úgy párkapcsolatunk lebonyolítására nézvést is hasznos tanácsokhoz juthatunk Bankos és Norba szövegelésének figyelmes hallgatásakor.
Norba és Bankos - hogy megismerd őket, ha szembejönnek az utcán
A szövegvilágba egyedit az egyik-másik számban tetten érhető underground-zöld hevület hoz, valamint az, hogy a két srác a kánontól eltérően nem feltétlenül az emberkedésre, a vélt vagy valós riválisok kicsinálásának megéneklésére helyezi a fő hangsúlyt. Ehelyett - egyféle fanyar-realisztikus világképet felskiccelve - gyakorta jelentéktelennek tűnő, mégis a szürke rögvalót pontosan jellemző gondolataikat állítják a középpontba.
A rímekkel, sőt helyenként rímbokrokkal nincs probléma, bár helyenként azért talán nem ártana a nagyobb fordulatszám. A zenei alapokat az Anorganikként, Rasterként, meg ki tudja, hány néven tisztelt, Bankossal régi ismeretséget ápoló Deutsch Gábor szolgáltatja. Bizonyára lelkiismeretesen végighallgatva a rendelkezésére bocsátott, mintául szolgáló hangzókat, átütőnek nem mondható, de azért a becsületes jelzőre rászolgáló anyagot tett le a páros asztalára. Előfordul, hogy egy öt másodperces loop megy végig az egész számon - ez talán még hip-hopban is minimál, még sincs ellene kifogásunk.