Tiga, aki mindenhol jól érzi magát

A távolról magyar származású, fellépésről fellépésre repkedő, karrierje csúcspontját élő, szimpatikus kanadai fickó immár harmadszor jár Magyarországon. Országunk mindig elbűvöli, habár fájó tényként említi azt, hogy sosem volt ideje egy múzeumba sem betérni. Nos, most betért egybe, ráadásul zenélni is fog egyben, említem meg, hiszen itt ülünk a Műcsarnokban, a Nokia Trends által hihetetlenül műtőivé és szintetikussá varázsolt "egy-estére-fjúcsörfíling"-múzeumunkban. A VIP Lounge hófehérségének közepén kucorogtam egy kanapén méltán világhírű kollégámmal, aki már unta a banánt ugyan, de engem annyira nem. Így aztán sikerült egy kellemeset trécselnünk, elfeledve az idő szorítását.

Mesélj eddigi magyarországi élményeidről! Milyenek voltak a fellépéseid nálunk, milyenek a benyomásaid rólunk?

- Ez a harmadik alkalom, hogy felléphetek az országotokban. Először 3-4 éve, valahol Budapest mellett játszottam a Deadcode-os fiúk buliján. Elég kemény buli volt, mármint zeneileg. Nem is nagyon értettem, miért hívtak meg engem egy ilyen kemény technobuliba. A szettem előtt várakozva egyre kétségbeesettebben lapozgattam a lemezeimet. Szerencsére volt nálam 5-6db "vészhelyzet-bakelit" - dj-ként biztos tudod, miről beszélek - a lemeztáskám végében. Azok igazán kemény, gyűrős techno lemezek, pont ilyen alkalmakra, amiket normális esetben nem teszek fel. Jó, hogy nálam voltak, segítettek az átvezetésben, és az embereknek tetszett az én jóval lassabb, nyugodtabb stílusom is végül. Fergeteges buli volt!

Legutóbb pedig a Sziget Fesztiválon léptem fel itt tavaly, az is szenzációs élmény volt! Imádom ezt az országot, igazán magával ragadó a hangulata, szeretek itt lenni. Sajnos szabadidőm sosem volt itt sem, de azért egy-két séta belefért. Tudod, a budai oldal, a Vár, a Lánchíd, a szép régi házak, ilyesmik. Ezek mind elbűvölőek, különösen egy kanadainak, aki ugye hozzászokván hazája meglehetősen fiatal történelméhez, padlót fog Európa sok száz éves tömény kultúráját beszippantva. A magyar emberek is elbűvölőek, nagyon temperamentumosak, akár egy mediterrán ország is lehetnétek. Természetesen a magyar ételek is nagyon bejövősek, imádom a gulyást, a ragukat, a sóletet és társaikat. Szívesen ennék ilyesmiket gyakrabban is.

Nem túl zsíros, és tömény az neked? Nem vagy egy testes csávó... (nevetünk) A kanadai konyháról csak sejtéseim vannak, de nyilván szöges ellentéte pl. a magyarnak...

- Na ja, minden nap azért nem ennék magyarosan, de én hozzá vagyok szokva, hiszen csordogál bennem magyar vér is, és otthon gyerekkoromban gyakran előfordultak a magyar ízek az asztalon.

Magyar ételeket ezek szerint ismersz. Hogy állsz a magyar zenével? Ismersz magyar producereket? Stílustól függetlenül kérdezem.

- Bevallom, nem igazán. Habár valaki azt mondta, Gabor Schablitzki a Wighnomy Brothersből szintén magyar származású. Na, az ő cuccaikat fantasztikusnak tartom például, igazán egyedi karakterű, minőségi zene.

Hogyan látod az electro-hatások befolyását az elektronikus tánczenékben? Talán te tudod a legjobban, mennyire trendi manapság electro-hangzással kísérletezni más tánczenei műfajokban is. Még olyanok is bele-belenyúlnak, akikről pl. két ével ezelőtt abszolút nem gondolta volna az ember.

- Először is, nem tudom mi az az "electro"...

Nem baj, senki sem tudja igazán, mi az az "electro"... De ugye érted, miről beszélek? (nevetünk)

- Természetesen tudom, hogy miről beszélsz. Én azt vettem észre, hogy az electro-életérzés hódít igazán a zenében. Nem is annyira stilisztikai befolyásnak érzem. Ez az electro-életérzés felszabadítja az embereket. Nincs rá jobb kifejezés, úgy érzem. A progresszív arcok hirtelen úgy érzik, használhatnak végre 80's hangzásokat is, a house-producerek felbátorodva coverelnek régi diszkóslágereket, a rockbandák megint mernek diszkósabb alapú számokat írni, a diszkózenékben újra megjelennek a gitárok, mindenki kicsit jobban belevonja az emberi tényezőt, a személyiséget a zenébe, meg azt a jellemző new-wave-es, lázadós-diszkós életérzést, hogy fellazítsa, színesítse a hangzását. A 90-es években például nagyon elkülönültek a hangzások, a stílusok a tánczenében. Mindenhol markáns stílusjegyek hódítottak, és ritka volt az átfedés, a keveredés. Ez mára szinte teljesen megszűnt (szerencsére), és ez köszönhető ennek a sokat emlegetett electro-trendnek is, mert divat lett felszabadultabban komponálni.