Tiga, aki mindenhol jól érzi magát

A távolról magyar származású, fellépésről fellépésre repkedő, karrierje csúcspontját élő, szimpatikus kanadai fickó immár harmadszor jár Magyarországon. Országunk mindig elbűvöli, habár fájó tényként említi azt, hogy sosem volt ideje egy múzeumba sem betérni. Nos, most betért egybe, ráadásul zenélni is fog egyben, említem meg, hiszen itt ülünk a Műcsarnokban, a Nokia Trends által hihetetlenül műtőivé és szintetikussá varázsolt "egy-estére-fjúcsörfíling"-múzeumunkban. A VIP Lounge hófehérségének közepén kucorogtam egy kanapén méltán világhírű kollégámmal, aki már unta a banánt ugyan, de engem annyira nem. Így aztán sikerült egy kellemeset trécselnünk, elfeledve az idő szorítását.

Tudom, hogy folyamatosan turnézol már régóta. Vannak kedvenc városaid, ahol különösen jól érzed magad?

- Kicsit elkülöníthető, hogy milyen helyeken érzem magam a leginkább jól emberként, illetve dj-ként. Emberként Róma az egyik kedvencem, csodálatos város. Ugyanez igaz Párizsra is. Dj-ként Barcelona, és Berlin, ahol kiváltképp jól érzem magam. De a tavalyi budapesti fellépésemre is igaz ez. Az az egyik legjobb volt a karrierem folyamán. De pl. Moszkvában is remek bulik voltak, valójában mindenhol jól érzem magam Európában. Egyedül Angliát nem szeretem...sok szempontból depresszív hely...meg Németország keleti felén találni még kifejezetten lehangoló vidékeket, ahol nem szívesen tölti az ember az idejét. Ezeken kívül eddig mindenhol nagyon jól éreztem magam.

Tapasztalt világjáró vagy. Szoktál olyat csinálni, hogy igazodsz az adott város, és lakóinak lüktetéséhez zeneileg? Illetve olyat, hogy egy bizonyos lemezt tutira felteszel egy adott városban, de csak ott?

- Nem jellemző igazán, habár kissé befolyásol az adott környezet és kultúra. Pl. Frankfurtban és Berlinben sokkal nyugodtabb, puritánabb, mélyebb, kísérletezősebb zenéket játszom, mert ott befogadják, szeretik az emberek az ilyesmit. A mediterrán városokban, és itt Budapesten is pl. az energikusabb, úgymond "ütősebb" zenéket preferálja a közönség. Eddig kétszer fordult elő olyan, hogy az adott hely inspirált egy-egy konkrét lemez lejátszására: Dubaiban felraktam egy Clash-számot (Rock The Casbah), aminek a videója olyan sivatagos olajsejkes környezetben játszódik, mint ahol a buli volt, amin felléptem. Azt hittem, vicces lesz, nem tudom mennyien fogták föl a "poént". Ausztráliában meg egyszer feltettem egy INXS-lemezt ugyebár...jól meglepődtek, de örültek neki.

Mik a kedvenc lemezeid mostanában?

- Van egy remek szám a The Knife nevű bandától, a We Share Our Mothers Health, és Trentemöller csinált belőle egy briliáns remixet, ez a jelenlegi kedvencem. Meg van egy új Huggotron-szám, Jesper és John Dahlbaeck közös alkotása, azt is nagyon szeretem (persze nem azért, mert Jesper a legjobb barátom). A Futureheads nevű rockegyüttes egyik számából megjelent most egy Digitalism remix, azt is szívesen játszom. És nemrég hallgattam meg Thomas Schumacher új albumát, az is nagyon tetszik. Ilyesmik.

Na és te? Te, a producer? Min dolgozol mostanában?

- Hm. Olyan igazán semmin, mert legfőképpen dj-zem mindenfelé, az új albumom meg még messze van, bele sem kezdtem, hacsaknem a jegyzetelést és ötletgyűjtést produceri munkának nem tekintjük. Egyetlen konkrét munkám van; egy kanadai tv-show-nak kell zenét írnom. Egy ilyen tv-komédia, dokumentarista köntösben. Ha ismered a The Office című sorozatot, akkor tudod, miről beszélek. Olyan, mint egy dokumentumfilm, de valójában egy sit-com. Na, egy ehhez hasonló műsor zenéjén dolgozom. Vicces lesz.

Oyle