Tömegpszichózis élőben - nézd a Live-ot csak az [origo]-n!

Pénteken mutatták be Fabricius Gábor Live című rövidfilmjét a Toldi moziban. A film után egy enyhén szólva hangulatos, ülős Zagar-koncert következett. A bemutatón egyben jelentős sztárforgalom bonyolódott, miközben a mezei közönségnek sikerült elengednie magát. Nézd a Live-ot meg szombatig csak az [origo]-n!

A Live-ot két hullámban vetítették, mi az elsőn jártunk. Előtte a Budapest Film prominense megjegyezte, hogy manapság elég menő a rövidfilm (persze nem pont ezekkel a szavakkal), illetve meghallgathattuk Tari Annamária pszichológus kis felvezetőjét, melynek fő erénye tömörsége volt.

A tízperces film után és a koncert előtt elhagytuk a mozitermet, s igencsak illusztris vendégekkel találkoztunk. Hogy mást ne mondjunk, megjelent Dévényi Tibi bácsi, aki rögtön kamerák kereszttüzébe került, akárcsak Bozóki András volt kultuszminiszter. És a bárpultnál persze ott feszített maga Fabricius is, nyilván.

A film képeit a tavalyi Szigeten vették föl. Az első napon, szerdán és a Franz Ferdinand-koncerten is forgattak. Narráció egyáltalán nincs, a négyszámos "soundtracket" a Zagar készítette. Az operatőr Garas Dániel, aki a Moszkva tér és a Szezon (melynek rendes filmzenealbuma egyben a Zagar második sorlemeze) mozifilmekkel már bizonyított.

A film a tömeget akarja bemutatni, de persze találkozik azzal a problémával, hogy a szigeti tömeg meglehetősen speciális. Egyáltalán nem olyan, nem úgy viselkedik, nem azt szereti, nem azt tiszteli (feltehetőleg nem is tisztel semmit), mint egy spontán összeverődés, mint egy tüntetés vagy egy stadion közönsége.

A nagyon szűk, közeli képek, az óriási totálok, a gyorsítások és lassítások révén más szemmel látjuk a helyet, mint általában. A magunk részéről néztük volna még egy ideig, amiben persze a zene székragasztó hatása is vastagon benne volt. És bele is fért volna még, hogy a zárónak felvett nagyszínpados Franz Ferdinand-koncert után hajnalodjék, majd kivilágosodjon.

Sőt, a tömeg szétszéledéséről is el tudtunk volna elképzelni pár kockát; a K-híd és a HÉV-megálló - hogy-is-mondjuk - sajátos nyersanyagot kínálhatott volna. Persze mi meg lehet, a rövidfilmes műfajt nem tiszteljük.

A második bemutató után jött az ülős Zagar-koncert. A tempó természetesen lassabbra lett fogva a megszokottnál, de így legalább jobban bele lehetett csúszni a Fillcell és Kemuri által vetített, döntően játékfilmes képi világba. Hüledeztünk fej nélküli öltönyös táncoson, rángatozó szakállas ősifjún, döbbentünk Gépnarancs-jelenteken...

Bár a koncert alatt folyamatosan szállingózott a közönség, az ottmaradók könnyen a kép és a zene hatása alá kerültek, szinte úgy lehetett érezni, ott és akkor mindent szabad. A koncert után kiderült, hogy mindeközben, az egész felhajtás alatt, a Toldi alagsorában Sena és a Realistic Crew tagjai önfeledten és felvételre zenéltek. Kíváncsian várjuk a tracket.