A magyar dobbasszus - nyerj jegyet Bad Companyra!

A hazai drum'n'bass alapkövét 1996-ban, a Fővárosi Nagycirkuszban tették le, ahol Palotai Zsolt először játszott kifejezetten efféle lemezeket. Palotainak és Cadiknak köszönhetően aztán a stílus megfertőzte az underground-közönséget, a mozgalom kiteljesedését a legendás Tilos-partyk korszakára datálhatjuk. Azóta a közönség átalakult, és a fiatalabbak átvették a stafétabotot, ám a Bladerunnaz szombati nyolcéves jubileumán - ahol a Bad Company teszi tiszteletét - minden bizonnyal a régi tábor is képviselteti majd magát. Megvannak a nyertesek!

A buli az akkor még csak szárnyait bontogató - mára producerként, dj-ként és a Tactile tagjaként is ismert - Chris.su-ra is nagy hatással volt. Mint mondja, hatalmas megtiszteltetés, hogy az idei Bladerunnaz-születésnapon éppen velük együtt léphet föl.

"Számomra a drum'n'bass fő vonzereje a nagyon kemény és pörgős dobokban van, és persze a melódiákban, és persze rengeteg stílus olvasztótégelye, így szinte mindenki megtalálhatja benne a kedvére valót."

A drum'n'bass végérvényesen helyet követelt és teremtett magának a hazai partykultúrában, kialakult a szcéna rajongótábora, és olyan nevek látogattak Magyarországra, mint Andy C, Matrix, Optical vagy Ink. Egyre többen vásároltak lemezeket és kezdtek bele a zeneírásba, 1999 májusában pedig beindult az első és máig vezető dnb-oldal, az Impulsecreator.

"Kezdetben az oldal űrt töltött be, informált az akkor még britközpontú stílus történéseiről, és helyet adott a hazai producerek kiadatlan zenéinek - mondja Valdinger Gábor, aki sokáig szerkesztette az oldalt -, és Skc vagy Cris.su is innen indult karrierjének kezdetén".

Időközben a közönség is átalakult, jelenleg itthon és Kelet-Európában mindenütt azok a bulik népszerűek, ahol zúzni lehet. "Manapság korosztály szerint hallgatunk zenét - mondja Palotai -, a legfiatalabbak a leggyorsabb zenéket és a legdurvább bulikat szeretik".

A legnépszerűbb irányzatok közé a jump-up (Pendulum, Clipz), a neurofunk/technoid (Break, Raiden), a liquidfunk (Marky, Fabio), a horror-"mészárbéz" (Technical Itch, Dylan), valamint a drumfunk (Paradox, Equinox) sorolható - foglalja össze Valdinger Gábor, aki úgy látja, hogy emellett van igény a könnyedebb, esetleg mélyebb, okosabb irányzatokra is - ám ezeket a partykat inkább az "idősebbek" látogatják.

"Régebben volt egy közösségi szellem az elektronikus bulikat látogatók között - halljuk a végszót Athoztól - ám mára a stílusbeli különbségek szakadékká váltak az emberek között. Ez a szeparálódás egy stíluson belül is megmutatkozik, sokan úgy viselkednek, mintha szükségszerűen követni kellene az aktuális trendeket, és cikinek nyilvánítani mindent, ami más".

Grünczeisz Kata