Az Egyesült Államok legnépszerűbb megmondóembere idén tavasszal egyszer már úgyszólván Ferihegyről volt kénytelen dolgavégezetlenül hazatérni. Mindnyájunk kedvenc ölebe ugyanis legújabb lemezét megtámogatandó európai haknikörútra szánta el magát. A sajtót rendszerint ujjai köré csavaró, imázsát profi módon építgető rapper terve azonban ezúttal csődöt mondott.
Alig tette le lábát az angol betonra, őfelsége határőrizeti szervei azonnal kitessékelték Nagy-Britanniából, erkölcsrendészeti okokra hivatkozva. Ő pedig ahelyett, hogy leszegett fejjel továbbállt volna egy házzal, és például megpróbált volna eljönni Budapestre, folytatva alaposan beharangozott bulikörútját, inkább beintett Európának, és hazarepült a napfényes Kaliforniába.
Jogos hát a kérdés; kitől ijedtek meg így a derék britek?
Cordozar Calvin Broadus Jr. 1971 októberében látott napvilágot a kaliforniai Long Beachen. Kisebb-nagyobb variációk után máig használatos művésznevét idejekorán, még a kedves mama aggatta rá. Neki ugyanis kisfia arcszerkezetéről leginkább a bájos-bamba mesehős, Snoopy kutya villant be.
A kis Calvint már a műszaki szakközépben is leginkább a lemezjátszók, illetve a balhé érdekelte leginkább, hiszen ez idő tájt a Rollin' Twenty Crips banda tagjaként tündökölt. Warren G-vel és Nate Doggal kezdett zenélni, megalapítva a 213 nevű formációt. A névadással nem sokat bíbelődtek, a nevük ugyanis eredetileg Long Beach körzetszáma volt.
A kiugrás esélyét Dr. Dre ismeretsége hozta meg számára. Minden nyugati parti rapperek doyenje ugyanis a tejfelesszájú, ám igen intelligensnek tűnő Snoopot szemelte ki társszerzőjéül.
Bumm a fejbe
Közös filmzeneprojektjüket követően Doggy a doktor első albumának, a The Chronic-nak munkálataiban is részt vett. Efféle előtanulmányok után elérkezettnek látta az időt, hogy saját nézeteit is a világ elé tárja, így belefogott első saját hangzója, a Doggystyle elkészítésébe (1993).
A zeneszerzés izgalmai azonban nem bizonyultak elegendőnek számára. Mivel akkoriban elég gyakran ment le kutyába, végül gyilkosság vádjával tartóztatták le, ráadásul éppen lemezének felvétele közben. Ügyvédjének köszönhetően megúszta, ráadásul máris rendelkezett a gengszterrap-társadalomba szóló legjobb ajánlólevéllel - a zűrös és dokumentált előélettel.
Az esztendő novemberében megjelenő album azonnal az eladási listák első helyére ugrott, amire addig soha nem volt példa. A lemez kiadója a komoly maffiakapcsolatokkal rendelkező Death Row volt, így aztán a számos vendégművész - hadd említsük csupán a beszédes nevű, szimpatikus ábrázatú Kuruptot - szintén az élet sötétebbik oldala felé sétáltatta Snoopunkat.
Mérsékeltebben balhés életvitelének folytatása mellett 1996-ban jelentkezett új lemezzel. A Tha Doggfather visszafogottabb fogadtatását az egész gangstarapszcéna körüli balhésorozatnak köszönhette.
Kiskutyából harci eb
1998 komoly fordulópontot jelentett hősünk életében. Nevét ekkor rövidítette a valóban jóval gyerekesebb hangzású Snoop Doggy Doggról a férfiasan csengő Snoop Doggra. A művész maga szerényen csak így kommentálta "brandjének" megújulását: "Új korszakba léptünk." Nos, az új korszak első hírnöke az év augusztusában megjelenő The Game Is to Be Sold not to Be Told című album volt. Ezt a Marion Suge Knight uralta Death Row helyett már a Master P által gründolt No Limit bocsátotta szárnyra.
Kevesebb, mint egy év múlva, kilencvenkilenc májusában újabb anyaggal jött: a No Limit Top Dogg-gal. Ebben a megfáradt művész a gyökerekhez (esetünkben a gangsta-hangzáshoz) való visszanyúlás régi, jól bevált módszerét alkalmazta. Az ezredforduló előtt újabb albummal tiszteleg a mester, címe: Tha Last Meal.
Ezután azonban teljes két évre merül alá az ekkorra már szerte a Nyugati Parton Supafly-ként emlegetett srác. Bekkelés helyett viszont inkább számos szórakoztató időtöltést agyal ki fölös energiái és a lemezei után kasszírozott komoly lóvé leapasztására. A végeláthatatlan kokaincsíkok hajszolása és számtalan pornófilm születése feletti bábáskodás mellett zeneszerzői munkássága érthető módon kissé a háttérbe szorul.