A 2003-as első Dave Gahan-szólólemez, a Paper Monsters közepes sikert aratott, nem is volt olyan nagy nagy durranás, mint amilyennek szánták. Kritikusok szerint, csak azok a számok "ütöttek", melyek egy Depeche Mode-albumra is felfértek volna. Gahan második szólóalbumáról, az idei Hourglass-ról az a hír járta, hogy elektronikusabb lesz elődjénél, és nem kellett csalódnunk.
Megjegyzendő, az internetes fórumokon a rajongók gyakran említik, hogy a dalok némelyike a Ninc Inch Nails Closerjére emlékeztet, mások a stílus másik nagyja, a Nitzer Ebb hangzásait vélik felfedezni.
Gahan társául ezúttal Andrew Phillp (gitár, basszus) és Christian Eigner (dob) szegődött. Hogy még izgalmasabb legyen az új anyag, olyan vendégzenészek tévedtek be Dave New York-i stúdiójába, mint például a John Frusciante a Red Hot Chili Peppersből.
Az albumnyitó Saw Somethingról Gahan azt mondta: "A szerzemény egyfajta katalizátorként működött számomra, hogy újra elkezdjek alkotni. Az első dalszöveg, amely kinyitott egy ajtót a további gondolkodáshoz; és beléptem rajta."
A Hourglassnak Gahan a producere is - azt mondják, a munkafolyamat meglepőn könnyen folyt, mindössze nyolc hét alatt vették fel a számokat.
"Az egész úgy indult, hogy rögzítünk néhány dalt. Ezzel szemben, már az első héten nyilvánvalóvá vált, hogy ennél sokkal több van a dologban. NMagyon kellemes volt együtt dolgozni Andrew-val és Christiannel, és igazán jól megértjük egymást zeneileg is. Időközben felvetődött az ötlet, hogy magunk rögzítsük és producereljük az albumot"- nyilatkozta az énekes.
Dave Gahan: Kingdome
Az album dalai jól illenek az őszies, kissé depressziós napokhoz, mikor az embernek nincs sok kedve semmihez, csak egyedül róni az utcákat az esőben. Nincsenek nagy érzelmi örvények, hatalmas mélységek, nagyjából azonos szinten hömpölyögnek egymás után a számok.