A lo-fi elektronikától akusztikus nagylemezig mindent csinált már a Jézus-kinézetű párizsi újgenerációs popénekes, Sebastian Tellier. A filmzenékben is jártas: egyik zenéje szerepelt az Elveszett jelentés filmzenéjén, aztán pár atmoszférát festett a narkolepsziás képregényrajzolóról szóló Narkóban, tavaly pedig Mr. Oizóval dolgozott együtt, Oizo 2016-ban játszódó filmjében.
A 2005-ös szigorúan tematizált Politics hazájában nagy siker, az afrobeat legendás zenésze, Fela Kuti egykori kísérőzenekarából Tony Allen dobol rajta. Következő, Sessions című albuma már angliai újrakiadást is hoz. Most meg végleg összenőtt, ami összetartozik: új lemeze, a szintén konkrét, radikálisan giccses Sexuality producere nem más, mint ez egyik Daft Punk, Guy-Manuel de Homem-Christo.
Mindez az Air saját kiadójának, a Record Makers gondozásában jelenik meg. Harmadik nagylemezén az ifjú Serge Gainsbourgként emlegetett zseni a hetvenes-nyolcvanas évek szintipopját adja, tizenegy trekkel bebizonyítva, hogy a Laurent Garnier, Daft Punk és Air szentháromságon kívül is létezik francia popzene.
Idén pedig, láss csodát, ő képviseli Franciaországot a májusi Eurovíziós Dalfesztiválon a Divine című dallal. Volt is belőle botrány, angol nyelvű dal francia honból, emiatt át is kellett írnia a szöveget, így aztán most a félig angol, félig francia sláger képviselheti a franciákat a versenyen.
Sebastien Tellier: Sexual sportswear