Elektronika, indusztriál és punk az elegye annak a nyolcvanas években létrejött műfajnak, amely a hagyományos rock'n'roll alapok helyett inkább az elektronikus technozenére helyezte a hangsúlyt, s melyet azóta is csak electronic body music (EBM) néven ismerünk. A legismertebb bandák a Front Line Assembly, a Nitzer Ebb, a Revolting Cocks, és a műfaj névadója, a Front 242, amely most végre hazánkban koncertezik.
Throbbing Gristle, Cabaret Voltaire, DAF, Kraftwerk, sorolhatnánk az elődöket, akik mind hatással voltak az EBM-re, a nyolcvanas évek elejére a katyvasz megért két belga fiatalember, Daniel Bressanutti és Dirk Bergen fejében, és kreatív energiákat zenekészítésben vezették le. 1981-ben rukkolnak ki első kislemezükkel, Principles címen, és innentől datálhatjuk a Front 242 pályafutását is. Patrick Codenys és Jean-Luc De Meyer ekkoriban szintén egy duót keltettek életre, ám hamarosan ők is betagozódtak, és az első nagylemez már ebben a felállásban látott napvilágot.
Ekkoriban Bergent Richard Jonckheere, azaz Richard 23 váltotta a bandában, akinek karizmatikus színpadi produkciója igazi vérfrissítésnek számított. Persze a siker sem maradhatott el, következő albumuk, a No Comment leírására használták először az EBM kifejezést egy interjúban, országszerte, majd Amerikában is turnézni kezdtek a Ministry társaságában.
A világsikerre 1988-ig kellett várni, amikor az Anton Corbijn rendezte Headhunter videó kijött, és a Front By Front album minden idők egyik legsikeresebb indusztriál és EBM lemezévé vált. Sikerüket mégis az élő fellépéseknek köszönhetik, hiszen extravagáns öltözékeik, valamint a modern technológiák használata miatt koruk előtt jártak évekkel: a nyolcvanas évek végén használtak már a fejükre erősíthető vezeték nélküli mikrofonokat, lézer effektek és stroboszkópok fényei söpörtek a színpadon és a közönség feje fölött.
Welcome To Paradise
Az 1991-es Tyranny már egy nemzetközi megakiadónál jött ki, hamarosan két remixlemezt és élő felvételeket is piacra dobnak, majd egy '93-as rövid megtorpanás után igazából mintegy tíz évig nem adnak ki saját anyagot. Persze a munka tovább folyik eközben is, például az 1998-as Re:Boot turné, amelynek magán hordozza a korabeli Prodigy és Underworld albumok sokkal inkább tánczenei orientáltságát.
Talán épp a külsőségek, a hangok, fények, mozgás és a kommandós-terrorista öltözékek miatt a sajtó fasisztának titulálta az együttest, és különféle jobboldali csoportokkal hozta őket kapcsolatba. Egy interjúban Jean-Luc De Meyer kijelentette, hogy a zenei karrierje egyetlen sajnálatos momentuma az a körülmény volt, ami a 80-as évek közepén körülvette a Front 242-t. Akaratuk és szándékuk ellenére belekeverték őket a szélsőjobboldal politikájába.
Az együttes minden tagja hangoztatja az interjúk alkalmával, hogy most, -ahogy akkor is- a Front 242 elítél mindenféle szélsőséges politikai irányzatot, és kijelenti, hogy nincsenek efféle kapcsolataik sem, ugyanakkor minden erejükkel azon vannak, hogy fenntartsák jogukat ezen művészet kifejezésének szabadságához.
Animal