Petrovay Kristóf

A Nap kapujában

VI. Napkitörések

A napfoltok és napfáklyák nem egyedüli megnyilvánulásai a naptevékenységnek. Az aktív vidékek fölött, a naplégkör magasabb rétegeiben még látványosabb jelenségek játszódnak le. Mivel ezek a rétegek már igen ritkák, megfigyelésük - napfogyatkozások kivételével - csak speciális szűrőkön át, illetve az emberi szem számára láthatatlan hullámhosszakon (pl. ultraibolya, röntgen) lehetséges. A Nap egy óriási forró gázgömb, melynek valójában nincs szilárd felszíne. Felszínnek egyezményesen azt a szintfelületet tekintjük, ameddig az emberi szem által általában érzékelt hullámhosszakon belelátunk. Más hullámhossztartományokban azonban ez a szint másutt húzódik, főként azért, mert a légkör felsőbb rétegeiben a hőmérséklet erősen nő. A magasabb hőmérsékletű anyag pedig rövidebb hullámhosszakon sugároz. (Ismert jelenség, hogy a felhevített fémdarab először vörösen, majd sárgán, fehéren, azután kékesen izzik.) Ezt a jelenséget használjuk ki a naplégkör magasabb szintjeinek vizsgálatára, mint azt a következő animáció mutatja. A látható napfelszín hőmérséklete kb. 6000 fokos. Ha azonban a Napot rövidebb hullámhosszakon vizsgáljuk, egyre forróbb anyag sugárzását érzékeljük, míg végül a röntgentartományban már a több millió fokos napkorona sugárzását látjuk.

Animáció: A naplégkör különböző rétegei

12. ábra

A napkoronában a plazma dinamikáját a mágneses tér uralja. Az itt megfigyelhető számos jelenség között a legfeltűnőbbek közé tartoznak az úgynevezett protuberanciák - a napkoronában úszó, de annál sűrűbb és hűvösebb felhők. A protuberanciák változatos formáit animációban mutatjuk be.

Animáció: Protuberanciák a Napon

Egyesek közülük a mágneses tér segítségével hetekig-hónapokig lebeghetnek egy helyben, változatlan alakban, míg mások inkább átmeneti jelenségek: miután anyaguk feldobódik a légkör mélyebb rétegeiből vagy kicsapódik a koronából, lehullanak vagy esetleg éppenséggel kidobódnak a Napból. Az utóbbi esetben a kidobott anyag koronakitöréssé válik. Ezek a kilövellések mágnesezett plazmafelhők alakjában utaznak kifelé a bolygóközi térben. Ha a Föld útjukba kerül, annak mágneses terével kölcsönhatva komoly mágneses viharokat, felsőlégköri zavarokat, sarki fényjelenséget okozhatnak, amint azt a következő animáció szemlélteti. Az érdeklődők figyelmébe ajánlom Szegő Károlynak a Mindentudás Egyetemén elhangzott előadását, amelyben részletesen foglalkozott a Nap légköri jelenségeinek bolygónkra gyakorolt hatásával.

Animáció: Egy koronakitörés, amint eléri a Földet

A naptevékenység leglátványosabb jelenségei a flerek, melyeket - nem túl szerencsés módon - napkitörésnek is neveznek. Fler idején a napfelszín egy darabja néhány perc leforgása alatt rendkívül felhevül, kifényesedik. A jelenség oka a mágneses tér gyors átrendeződése, a mágneses erővonalak ún. átkötődése, amit az alábbi animáción láthatunk.

Animáció: Mágneses erővonalak átkötődése

13. ábra

Animáció: Fler kialakulása

14. ábra