Amikor nem volt sikk Szent Istvánt ünnepelni, akkor az új kenyérről kellett megemlékezni augusztus 20-án, ami nem éppen volt minden ráció híján, aratás, ősz közeledte, ilyesmi (a kommunista érának amúgyis volt valami búza-fixációja, lásd a csinos kalászos címert), de azért tagadhatatlanul volt valami kényszeredett jellege ennek a kenyeres mókának. A szentendrei Skanzenben rendezett kenyér- és lángossütő mulatságnak e háttér miatt van valami ironikus mellékzöngéje, ennek ellenére - vagy éppen ezért - nyugodtan merjük ajánlani kirándulásra vágyó családoknak, ahol a gyerekek szívesen masszíroznak kenyértésztát. Ezen a három napon ugyanis ezt tehetik, gyúrhatnak, dagaszthatnak, szakajthatnak, aki elmennek délután a szabadtéri múzeum Alföld-tájegységében, a szélmalom mellett lévő Gyurka nevű műhelybe vagy a Kisalföld-tájegységbe az ásványrárói konyhába. Sőt, haza is vihetik az eredményt, akiknek sikerült a sütés. Augusztus 20-án a lángos rejtelmeibe is bekukkanthatunk.