Szusi, manga, Csehov - három japán nővér

SZÍNHÁZ

"Ha egy ember, aki szereti Csehov darabját, eljön, és megnézi a mi Három nővér-ünket, mondhatja: "Ez tényleg Csehov? Nevetséges." Amit én tudok mondani erre: tényleg az" - mondta a japán Pappa Tarahumara társulatának rendezője, aki nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy Csehov egyik sokat játszott és unásig ismert klasszikusát kicsit felfrissíti. Így egy elegáns huszárvágással a három unatkozó, helyét nem találó lánytestvér sztoriját a hatvanas évekbeli Japán egy vidéki falujába tette át. Merész lépés, és ez nemcsak színházi szempontból lehet számunkra érdekes, hanem a manapság oly divatos japán kultúrába is bepillantást nyerhetünk a három nővér szemszögén keresztül. Szusi, manga, Csehov, ki gondolta volna.

Két kép az előadásból

"A Három nővér igazából egy nevetséges komédia, amely tragédiának álcázza magát - mondja a rendező, aki ennek szellemében alakította át az eredeti darabot: három japán lány küzd a nővé válással és az öregedéssel egy eléggé korlátozó, szigorú társadalomban, ez már önmagában is néhol tragikus, néhol komikus folyamat. A japán társulat művészeti igazgatója, Hiroshi Koike a japán kortárs előadóművészet egyik legfontosabb úttörője a nyolcvanas évektől kezdve. Csoportosulását az Antonin Artaudnál megismert mexikói indián tarahumara törzsről nevezte el, és nemcsak ebben nyúl vissza a példaképének választott teoretikus-rendezőhöz, hanem ő maga is egy olyan színpadi nyelvet szeretne előadásaiban létrehozni, melyben a díszlet, a látvány, a zene, a tánc és a videó együttesen fog össze a hatáskeltés érdekében - a sokkot célzó, úgynevezett "kegyetlen színház" apostola, Artaud intencióinak megfelelően. Japán Csehov a Trafóban két estén át.