A Trafó színpadán - a nyári zárás előtt még utoljára - újra látható a friss Lábán Rudolf-díjas Frenák Pál egy régebbi darabja, a nemek viszonyrendszerét kutató trilógia (Csajok, 2004; Frisson, 2005) első része, a Fiúk. Ez az a darab, amit minden férfinak látnia kell, hogy a szótlan táncelőadás tükrében lássa nemének olyan elidegeníthetetlen tulajdonságait, mint az önimádat, a macsóság, a sebezhetőség, a szeretetvágy, az agresszió vagy a hencegés. A nőknek pedig azért kell megnézniük, mert most végre ők tanulmányozhatják a férfitest esztétikáját. Azon túl, hogy egy órán keresztül gyönyörű férfitestek kígyóznak előttünk, a Fiúk képes több szinten megfogni nézőjét: első látásra nem dobálózik érthetetlenül misztikus metaforákkal, viszont jól eltalált zenékre mindannyiunk elevenébe vágó témát dolgoz fel. A mozdulatok, a tárgyak és jelmezek szimbolikáját bogozva komplex és átgondolt mű bomlik ki előttünk; a Fiúk lassan már modern táncklasszikussá érik.