Philip Glass és Leonard Cohen két igazi kortárs klasszikus - mindketten olyan legendás figurák a maguk területén, hogy az a meglepő, hogy eddig nem dolgoztak még együtt. Philip Glass az a zeneszerző, akit egyszerre inspirált David Bowie, az ambientes Brian Eno és iskolai haverja, Steve Reich; aki írt elszállt dodekafon szerzeményeket, de háromszor jelölték Oscar-díjra legjobb filmzene kategóriában. Ő szerezte például az Órák, a Truman-show, a Kundun, a Baraka, az Egy botrány részletei vagy a Kasszandra álma zenéjét, miközben grandiózus operát komponált Coetzee regényére, és sorban gyártja a szimfóniákat.
Legújabb projektjében a szintén zeneszerző Leonard Cohen versei és kis rajzai ihlették meg: a költemények között vannak hosszú "balladák", szerelmes versek, önéletrajzi művek, buddhista spirituális meditációk, valamint a Glass által csak limerickeknek titulált vicces kis karcolatok. Bár Leonard Cohen sötét hangulatú dalainak szövege maga is költészet, talán nem tudják annyian, hogy előbb volt költő, mint dalszerző. Már szert tett ugyanis költőként némi ismertségre Kanadában, amikor Kaliforniába indult, hogy zenei karrierjét beindítsa. Folkos ihletésű, depressziós-romantikus számai aztán a legnépszerűbb dalszerzők egyikévé tették, de a dallamot nem kapó szövegek közben gyűltek a papíron. Ebből áll össze a Book of Longing című egész estét betöltő, zenekarra, énekhangra, prózára és képi világra komponált összművészeti projekt, amelyben maga Glass is közreműködik, Leonard Cohen hangja pedig felvételről hallható. Az egészen egyedi produkció július 3-án és 4-én látható a Művészetek Palotájában, a 4-i koncert előtt nyilvános beszélgetésen faggatja Hajnóczy Csaba, a Kontroll Csoport és a Kampec Dolores gitárosa a szerzőt. A beszélgetés végén a közönségnek is lesz lehetősége Philip Glasst kérdezni.
Cohen és Glass