Szív küldi szívnek - mézeskalács-kiállítás

KIÁLLÍTÁS

Finom, vidám és az egyik legősibb süti a világon. Mézeskalácsot csempésztek a rómaiak a halottak szájába, lakmároztak belőle a bacchanáliákon, de még az ókori Egyiptomban is sütöttek mézeslepényt. Sok nép áldozott belőle isteneinek, mivel a méz értékes és drága portéka volt, amellyel meg lehetett tisztelni az égieket. Európa keleti végeibe a rómaiak hozták a mézessütemény receptjét, de hogy Magyarországra hogyan került pontosan, máig vitatkoznak a kultúrtörténészek. Több elmélet létezik, de annyi biztos, hogy az 1500-as években már bőszen sütötték és díszítették a magyarok a mézeskalácsot, amelyet akkor még "mézes báb"-nak hívtak (Erdélyben tordai pogácsának hívják). De nem ám asszonyok nyújtották a tésztát otthon, hanem ugyanolyan mesterei voltak a mézeskalácsnak, mint a fafaragásnak vagy ötvösmunkának. Sorra alakultak a mézeskalácsos céhek Pozsonyban, Kassán, Debrecenben, és lassan a díszítésben felbukkantak a népművészet máshol is élő motívumai, a tulipán, a legény-leány, a szív, a huszár, a kard stb. A vásárról hozott mézeskalács-figura alakjától függően számtalan jelentést hordozott, amivel sok mindent el lehetett mondani "virágnyelven" az ajándékozottnak. A mézeskalács a néphagyomány fontos része, akárcsak a székfaragás vagy a népi hímzés, így megérdemli, hogy egy múzeum végre kiállítást szenteljen neki. A dunaújvárosi Intercisa Múzeum a Néprajzi Múzeummal és a Szent István Király Múzeummal karöltve most megtette: a Szív küldi szívnek című, a mézeskalácsosság történetét bemutató kiállítás március elsejéig látható. És ha kedvet kapna valaki a kiállítás láttán mézeskalácsot sütni, talál itt hozzá recepteket is.