Elszavalják, filmre veszik, felkasírozzák

KIÁLLÍTÁS

Eddig méltatlanul nem írtunk az Ernst Múzeumban a flamand kulturális fesztivál kapcsán nyílt emlékezet-kiállításról, pedig az emlékezet az utóbbi évek (sőt, évtizedek) egyik legizgalmasabb témája, ami rémes bölcsész és/vagy szociológus zagyvaságnak hangzik előszörre, de nyugalom, semmi más nem rejlik mögötte, mint a történelem egy új típusú felfogása, ami általában merészebben és személyesebben nyúl a múlt eseményeihez, és főleg azoknak problematikusságára koncentrál. A Vérité exposée (Kiállított igazság) című, május 31-ig nyitva tartó kiállításon négy belga művész munkái láthatóak. Nekünk legjobban Anna Torfs Anatómia című installációja tetszik, amely jól megmutatja, hogyan nyúlnak hozzá a mai művészek a történelem sötét foltjaihoz. Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg német baloldali mozgalmárok voltak, akiket 1919-ben gyilkoltak meg a jobboldali erők, mivel nem szívelték, hogy Rosáék kommunista pártja tanácsköztársaságot szeretne létrehozni. Anna Torfs az ő meggyilkolásuk ügyében folytatott, de később eltusolt pert rekonstruálta fiatal, mai ruházatot viselő német színészek közreműködésével. A dolog kettős: Rosa és Karl sztorija nem egyértelmű üdvtörténet, hiszen később a szocialista országokban bronzba öntött mártírokká váltak, viszont rávilágít arra is, hogy van mit vizsgálódni a történelem mélyebb rétegeiben. Els Vanden Meersch politikai-történelmi múlttal terhelt épületeket, helyszíneket fotóz, amelyek mára emlékműveivé váltak az ott történteknek. A posztpolitikai feledés emlékműve című sorozata Prorát ábrázolja, amely a nácik hírhedt üdülőhelye volt a Balti-tengeren lévő Rügen szigetén, később szovjet laktanya lett belőle. Sven Augustijnen pedig afáziában szenvedő emberek nyelvi nehézségein keresztül mutatja be a betegeskedő társadalmi emlékezet dadogásait.