A szlovén Laibach afféle megbotránkoztató intézménnyé vált az utóbbi években, többször lépett fel Budapesten, most megint: december 14-én a Petőfi Csarnokban ad koncertet a nem csupán az indusztriál és a techno rajongói számára korszakalkotó csapat. Van, aki a feldolgozásai miatt, van, aki a megjelenése miatt, és akad, aki tényleg csak a zenéje miatt jegyzi meg a lassan három évtizedes múltra visszatekintő együttest. Ami viszont ritka, hogy valaki elfelejtse őket, ha klip, koncert vagy valamilyen formában találkozott velük. Az eleinte (színházi és egyéb társművészeti aktivitása miatt is) avantgárdként emlegetett Laibach előszeretettel nyúl totalitárius jelképekhez. A névválasztása is hasonlóan provokatív: a Lauibach volt Ljubjana német neve. Más kérdés, hogy a használt eszközökhöz és utalásokhoz rengeteg irónia társul. Számos kritikusuk vádolta őket nácizmussal és sztálinizmussal egyaránt, többnyire a külsőségek alapján. A semmilyen politikai mozgalomhoz nem tartozó zenekar válasza erre a sokat idézett mondat: "Csak annyira vagyunk nácik, amennyire Hitler festő volt."
2006-os, Volk című lemezükön különböző államok hivatalos himnuszát adják elő, legutóbbi albumukon Bachot hallhatunk tőlük és több Wagner mű is elkészült már a Laibach tolmácsolásban. A leghíresebb talán mégis az Opus Life is Life című slágerének az átdolgozása. De bátran hozzányúltak olyan klasszikusok nótáihoz is, mint a Beatles, a Queen, a Rolling Stones, vagy a Europe Final Countdown-ja.
A december 14-ei bulin az a Juno Reactor melegíti a közönséget, amely leginkább a Mátrixban elhangzó számának köszönhetően vált saját műfajának körein kívül is relatíve ismert.