Az egyszemélyes légpárnás siklóeszközt először a 2000-es sydneyi olimpiai játékok nyitóünnepségén mutatták be a nagyközönségnek. Az alkalom nem véletlen, hiszen a huszonegyedik század legújabb funsport eszköze egy ausztrál feltaláló, Kevin Inkster nevéhez fűződik.
Maga az airboard egy nyolcvan kilogrammos, százhatvan centiméter átmérőjű légpárnás deszka, amely tizenöt centivel siklik a talaj felett. Az airboardot egy viszonylag kicsi, kilenc lóerős, négyütemű motor hajtja, de ezzel együtt meglepően fürge a szerkezet, akár harminc km/h-s sebességre is képes.
Na de a lényeg: a Westend parkolóházában, a C szinten megépült az első magyar airboardpálya, így tehát mindenki kipróbálhatja ezt a világviszonylatban is újdonságnak számító sportot. A világon jelenleg ötvenhárom airboardot tartanak számot, ebből négy van Magyarországon, szóval most még nem számít annyira kellemetlennek, ha csetlünk-botlunk a ringen, hiszen eddig másnak se volt nagyon alkalma, hogy akár csak kipróbálja az airboardot.
Merthogy az airboard nem olyan, mint a gokart - amihez jobb híján gyakran hasonlítják -, hogy az ember beül - illetve rááll -, és már megy is. Technikájában leginkább a síeléshez hasonlító sport, ugyanis kanyarodni a testsúlyunk változtatásával tudunk, azaz jobbos kanyarnál jobbra, balosnál balra kell dőlni egész testsúlyunkkal.
Ez pedig még rövidebb távon is - aki síel, tudja, miről van szó - nagyon igénybe veszi a combizmainkat. Egyesek már most betonsíre magyarították az airboard nevét, ami kicsit olyannak hat, mint a nyelvújítás dicső korának számos - azóta kikopott - szóvirága, annyiban viszont találó, hogy a testmozgáson kívül ideális esetben a tartásunk is hasonló, mint síeléskor. Tehát hajlított térd, egyenes derék és a többi.
Az Airboard Ringet csütörtöktől kezdődően naponta 10 és 22 óra között lehet látogatni, 800, illetve 2500 forintért. A helyszínen oktatók segítenek az alapok elsajátításában, úgyhogy csupán a bátorságunkat kell összeszednünk, hogy mozi előtt - vagy után - kipróbáljuk az új őrületet.