Újra megjelenik a Galaktika

Szeptembertől újra megjelenik a Galaktika - olvasható a www.solaria.hu-n. A sci-fi oldal tájékoztatása szerint a Galaktika története onnan folytatódik, ahol 1995-ben, az utolsó lapszám megjelenésével megszakadt: azaz ősszel a 176. szám lesz kapható.

A Galaktika először 1972-ben jelent meg, akkor még a könyvesboltok polcain. A folyóirat akkoriban teljesen egyedülállónak számított - és valljuk be, hasonló kezdeményezésre a Galaktika megszűnése óta sem igen akadt példa -, hiszen irodalmi igényességgel összeválogatott sci-fi novellákat közölt, először kéthavonta, majd havi megjelenésben.

Az amerikai egyetemeken a sci-fi már a hetvenes években is része volt az irodalmi kánonnak, Asimov, Arthur C. Clarke vagy éppen Vonnegut egyes művei kötelező irodalomnak számítottak a tengerentúlon. Hazánkban azonban nemhogy egyetemi szinten nem foglalkoztak a tudományos-fantasztikus irodalommal, egész egyszerűen hozzáférni sem lehetett a regényekhez és novellákhoz. Évekig a Galaktika volt az egyetlen forrás, ahol minőségi sci-fit lehetett olvasni a műfaj legnagyobbjainak tollából. Robert Sheckley, Isaac Asimov, Julij Kagarlickij, Ray Bradbury, Brian W. Aldiss, Stanislaw Lem, Arthur C. Clarke - ez csak néhány név a folyóirat első számaiból. Az antológiában döntően külföldi írók novellái jelentek meg, de egyben a Galaktika volt az egyetlen lap, ahol magyar sci-fi írók is rendszeres publikálási lehetőséget kaptak.

Tartalmilag a lap fő sodrát egyértelműen a tudományos-fantasztikum adta, ez azonban nem jelentett kizárólagosságot. Több alkalommal Boris Vian, Nagy László, Robert Frost, Bertrand Russell, Weöres Sándor, John Steinbeck, Örkény István vagy éppen Victor Hugo művei is olvashatóak voltak, amennyiben írásuk valamilyen értelemben az ismeretlent kutatta.

A Galaktika másik tagadhatatlan érdeme, hogy több mint húsz évet felölelő múltja alatt rengeteg írás jelent meg első fordításban, az olvasók a kor legnagyobb fordítóinak tolmácsolásában élvezhették a novellákat. Vámosi Pál, Tótfalusi István és Füssi-Nagy Géza is fordított a Galaktiká-nak, de Göncz Árpád neve is rendszeresen szerepelt a lapban.

A fanatikus Galaktika-rajongók a lap aranykorát az első hatvan megjelenésig számolják, ekkor tematikus - külön szám foglalkozott a japán és a lengyel sci-fivel vagy éppen Brian W. Aldiss műveivel - és vegyes kiadások jelentek meg kéthavonta.

A lap 1985-ben antológiából magazinná alakult, az újság átállt havi megjelenésre, formája és tartalma is megújult. Nyolc év után, 1993-ban a Galaktika visszanyerte eredeti alakját, és ismét antológiaként jelent meg, a régi formát azonban már nem élvezhették sokáig az olvasók: 1995-ben megszűnt, a 175. lapszám volt az utolsó.

Ezt követően több magazin is megpróbálta betölteni a Galaktika után keletkezett hatalmas űrt - nem túlzás, hiszen azóta sem jelent meg rendszeresen igényes, minőségi sci-fi irodalmat felvonultató magazin vagy folyóirat -, mondhatni teljes sikertelenséggel.

Szeptembertől azonban újra megjelenik a lap, ráadásul a Solaria beszámolója szerint az eredeti minőség lesz az irányadó. Biztató jel, hogy a lapigazgató-főszerkesztő az a Burger István lesz, aki egyszer már véghezvitt egy hasonló vállalkozást: ő volt ugyanis a többéves hibernáció után életre keltett új IPM főszerkesztője.

A tervek szerint a Galaktika havonta lesz kapható 96 + 4 oldalon, extra B5 formátumban. A szerkesztők nemcsak a nálunk még ismeretlen szerzőket kívánják bemutatni, hanem régi szerzők eddig még ismeretlen munkáit, valamint új tehetségek novelláit is szeretnék megjelentetni. A Galaktika megjelenéséig a lap készítői a www.solaria.hu és a www.metagalaktika.hu oldalakon nyereményekkel és felmérésekkel várják az érdeklődőket, sőt az antológia laptervébe, felépítésébe, emblémájának kialakításába is bele lehet szólni.