Magyarokról, feketeszemmel

Sokakat érdekel, miképp látnak bennünket külföldiek, mit gondolnak a magyarokról, szokásainkról, városainkról, zenénkről, filmjeinkről. A Ti! Magyarok, feketeszemmel című könyvével Todd Williams budapestiként igyekszik kívülálló maradni, így szembesíti az olvasót a pozitívumokkal és az általa rossznak tartott tulajdonságokkal. Egy jókedvű, nyitott, kíváncsi amerikai ember kálváriája ez a zavaros, néha beteg pesti hétköznapokban.

Todd G. Williams 1967-ben született Kaliforniában - és mégis idejött, furcsa módon. Apai ágon fekete és cherokee indián származású, édesanyja révén zöld-foki-szigeteki és olasz. Egyetem után az Ibériai-félszigeten melózott építkezéseken, majd feljebb került a társadalmi ranglétrán: pultos lett. Jó tíz éve él Magyarországon, egy erdélyi, (szerinte) vámpír lánnyal. Angolt tanít, írogat és hegedül.

Az ország földrajzára másfél oldal jut a 131-ből, de ebbe belefér egy balatoni diszkó emlegetése is. A szép, nagy, kövér kolbász és a csodálatos magyar mustár visszatérő motívum. Akad itt értekezés a nyelvtudás hiányában elkövetett, a tétován, rábökős módszerrel történő éttermi rendelésről és annak veszélyeiről (persze máj került a tányérra), de a zsíros kenyér gondolata is felettébb elborzasztó, mi több, meghökkentő egy átlagos egészségmániás amerikai számára - aki ebben az esetben nem a szerző.

Anekdotákkal, pár évvel ezelőtti sztorikkal, ivós, bulizós történetekkel bőségesen meghintett könyvet írt Williams. Megtudjuk belőle, mire kell vigyázni egy szüret alkalmával, hogy miért roppant kellemetlen, ha valaki lukas pulóverben megy az Operába, de arra is választ kapunk, hogy ivós nemzet-e a magyar: "Simán bedobhatsz egy felest reggel hatkor. Szaggatja a hátad a fizikai munka? Tízóraira leguríthatsz egy sört. Ne is zavartasd magad, ha az emberek piálni látnak munka közben. Megszokott látvány errefelé."

Miközben megvallja szinte mániákus vonzódását Mekk Elekhez (és Mézgáékhoz, doktor Bubóhoz fűződő rokonszenvéről is szót ejt), csak örül neki, hogy nem kell komolyabb dolgokkal foglalkoznia: "A jobboldali kiadványok a régi, nagy Magyarországot, míg a balosok a múlt rendszert siratják, ki-ki ízlése és beállítottsága szerint. Mind-mind olyan téma, amelyekhez nekem, hála Istennek, semmi közöm."

A kommunikációs nehézségekről írt rész az egyik legmulatságosabb a könyvben, ("Gyanítottam azt is, hogy az üzlet tulajdonosa San Franciscóból jöhetett, mert a táblán ez állt: alkatrész. Ez számomra minden kétséget kizáróan az Alcatrazt jelentette"), de a tömegközlekedésről írt kis eszmefuttatás is tartogat vicces pillanatokat, ugyanis a szerző egy megrögzött potyautas: "Ha metrózol és ellenőrveszély van, hangosbemondón közlik veled, hogy készíts a jegyed, mert gáz lesz. Nekem ez annyit tesz: Todd, készülj a magyarázkodásra, mert gáz lesz!"

Ilyenek - vagy ilyesmik - vagyunk, félig kívülről szemlélve.

Aztán ha megállít minket egy fekete ember utcán és kérdő hangsúllyal azt mondja, hogy "daszósza dzsijórdzsi", akkor ne szaladjunk el, ne védekezzünk esernyőnkkel, ez nem egy afroamerikai csatakiáltás: csak igazítsuk útba, a Dózsa György utat keresi.