George Benson közel negyven éve tartó népszerűségének titka tulajdonképpen egyáltalán nem annyira bonyolult, mint várnánk: a legendás dzsessz- és ritmusgitárost csupán azért isteníti egyszerre a széles közönség és a szakma, mert bármit el tud játszani, méghozzá egyenletesen magas színvonalon. Ezt persze sok crossover zenészről el lehet mondani, Benson esetében azonban kivételesen széles a spektrum: a swingtől kezdve a rhythm and blueson át a hardbopig bezárólag minden műfajban otthonosan mozog, sőt hosszú karrierje során azt is megengedhette magának, ami még a legnagyobbak között is ritkaság: a hetvenes évek közepén egy diszkólemez erejéig a pop világába is belekóstolt úgy, hogy közben addigi rajongóit sem veszítette el.
Az 1976-ban kiadott Breezin' (Benson első lemeze, amely multinacionális kiadónál jelent meg) felett egyáltalán nem kell szemet hunyni, sőt a diszkó történetében akár mérföldkőként is megjelölhető az album, hiszen a rhythm and blues főként ennek a lemeznek a nyomán kezdett beszivárogni a popzenébe. A This Masquarade című szám még az összesített Billboard-lista első tíz helyezése közé is bekerült, de említhetnénk a Quincy Jones felügyeletével készült Gimme' The Night-ot is, mely nemcsak a korabeli diszkóknak és a mostani nosztalgiaműsoroknak lett kötelező himnusza, hiszen az elektronikus műfajok hangmintaként a mai napig továbbhasznosítják Benson vokáljait.
Sikeres kiugrásai ellenére Benson elsősorban mégis gitáros maradt, ezen a hangszeren pedig utolérhetetlen: a Breezin'-ért kapott első Grammy-díját még hét további követte, melyeket többségében mint dzsessz- és ritmusgitáros érdemelt ki.
Billie Holiday-hez, Count Basie-hez, Aretha Franklinhez, Bob Dylanhez és Bruce Springsteenhez hasonlóan George Benson is a legendás tehetségkutató, John Hammond felfedezettje volt, bár már találkozásuk előtt is számtalan lemezt készített a Hammond orgonista (a névazonosság csak véletlen, a legendás hangszert Laurens Hammond fejlesztette ki 1935-ben) Brother Jack McDuffal és bandájával.
Ez az időszak egyébként Benson zenei fejlődésében az egyik legfontosabb periódus volt, ahogy ő maga fogalmazott egyszer: "Jack rengeteg dologra megtanított. A legtöbb standard, amit együtt játszottunk, táncolható volt, és ez segített megértenem, hogy az emberek tulajdonképpen mit is keresnek a zenében. A dzsessz akkor volt hatalmas durranás, amikor még táncolható volt. Az intellektuális vonal csak később érkezett - az érettebb, kifinomult hangzást Charlie Parker és a többiek hozták meg. Persze ez sem rossz, odavagyok érte. De a szívem mélyén azt szeretem, amikor az emberek lerúgják a cipőjüket, és őrjöngeni kezdenek."
Mindez remekül összefoglalja George Benson ars poeticáját, amely legutóbbi lemezén is könnyen érzékelhető: a 2004-ben megjelent Irreplaceable az R'n'B szcéna fiatalabb képviselőinek közreműködésével készült - ez azonban egyáltalán nem konzumzenét jelent, hiszen a lemez producere az a Joshua Thompson volt, aki korábban Aretha Franklinnek is írt dalokat.
Nehéz tehát meghatározni, hogy mit várhatunk Benson első magyarországi koncertjétől, hiszen a zenész maga is úgy vallja, hogy a kiszámíthatlanság jellemzi legjobban zenéjét. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy bonyolult és virtuóz gitártémák helyett elsősorban lendületes, magával ragadó ritmusokat hallunk majd.
George Benson, Szeged, Dóm tér, július 22. Jegyek: 4900 - 15 900 Ft