Idén a magyar szerzőket ünnepeljük

A hétvégén hetvenhatodik alkalommal gyűlnek össze írók és olvasók, hogy bemutassanak, dedikáljanak, illetve felolvassanak: június 2. és 6. között ismét Ünnepi Könyvhét, ezúttal két fő helyszínen, a Bazilika előtti Szent István téren és a Vörösmarty téren. A rendezvény idén egy régi hagyományhoz tér vissza: csak élő magyar szerző első kiadású alkotása lehet könyvheti mű. Ez persze nem akadályozott meg bennünket abban, hogy külföldi szerzőktől is osztogassunk ingyenkönyveket. Szám szerint negyvenet.

Tartalom:
Van tehát a gazdag, fiatal lány, aki elment New Yorkba, gazdag apuka otthon maradt. A lánynak eleinte van sok pénze, meg sok magához hasonló barátnője és velük lakik. Kokóznak, buliznak és isznak is, meg "bátor vagy őszintét" játszanak (a könyvben: "szó vagy tett"). És szexelnek is. A gazdag, fiatal lány még jól is néz ki, meg fel van vágva a nyelve, megvan a magához való esze (dehogy van, mondja a morál). És akkor elszabadul a pokol, meg vannak drámák (megcsalások, illetve elfogy a kokain) és mindig történik valami.

Főhősnőnk Alison Poole, élete történetét meséli el az Életem történeté-ben. Monologizálva, kamasznyelven. Vannak neki jellemvonásai: szereti a szexet, van önérzete és nem hazudik. Szereti a színészetet és néha aggódik a barátnőiért. Van feldolgozatlan konfliktus is az életében, az apjához kötődik és a végén derül csak ki, hogy lehet, hogy az egész hercehurca ehhez kötődik. Az egész félrecsúszott, kaotikus, lepusztultan tökéletesre sminkelt, kiégett, de kokainnal örökké magaslángra srófolt, bankároktól és tőzsdei alkuszoktól kitartott élet. Igen. Persze.

A brat pack - nagyjából kölyökfalka - néven elhíresült írói halmaz, a legújabb kor Amerikájának szerzői. Tagjai, mint például Ellis, McInerney, Janowitz (mindhárom már magyarul is olvasható) arról híresültek el, hogy megcselekedték azt, amit előttük már jó sok generáció (Kerouac és Bukowski, Selby és Salinger és még hosszan sorolhatnánk) megtett: bevitték az utca nyelvét és történéseit az utcáról. És ez alapjában véve mindig jól sül el, baj, hogy önmagában kevés.

Nagyjából ez történt az Életem történeté-vel: van egy jó nyelvezet, egy profi író, aki egyszerűen olyan témát választott, ami nem több mint egyetlen hatalmas toposz - ebből egyszerűen nem lehet jól kijönni. Minden poénját lelőtték, minden dialógját megírták, sűrítették-higították, kitalálták újra és újra elfelejtették aztán, csináltak belőle filmet, képregényt és rádiójátékot, pornófilmet és nyilván szerepjátékot is. Vicces, de nem lehet rajta nevetni, tragikus, de nem lehet rajta elszomorodni. Végig lehet olvasni, ahogy egy jobban összerakott, pörgős hollywoodi produkciót végignézni: reflexesen elmosolyodunk sokszor, várjuk a következő mondatot, bekezdést, fejezetet, aztán vége lesz és letesszük.

Miért ajánljuk:
Mert meleg van, süt a nap, kell és lehet olvasni nyaralásban, villamoson, limonádé mellett délután. Édes és csúszik, mint a Pina Colada, olajozottan gördül, mint a vatikáni pr-gépezet. Tele van olyan szavakkal, mint az LSD, meg a franciázás, csoportszex és intravéna, szóval mindig megüti a szemünket valami a következő bekezdésben.

Megjelent:
Az Európa Kiadónál

Ára:
1800 Ft

McInerneytől még:
Az utolsó Savage
Fények, nagyváros

A kölyökfalkától magyarul:
Tama Janowitz: Egy bizonyos korban
Bret Easton Ellis: Az informátorok; Amerikai Psycho; A vonzás szabályai; Glamoráma; Nullánál is kevesebb

Pál Attila