Az utcát a múzeumba be

Többméteres graffitik a falakon, pár centistől másfél méter magasságig terjedő matricák, fényfestmények, breaktáncosok... mind-mind egy sajátos szubkultúra részei, mely a társadalom többségének szemében idáig leginkább a tűrt kategóriába tartozott. Az ezredforduló után azonban új szelek fújdogálnak, a street artot immár a műkedvelők is egyre inkább az egyetemes kultúra részének tekintik, így eredeti környezetéből egyre többször kerül át a kiállítótermekbe. Most éppen egyszerre két helyen is: a Tűzraktárban és a Millenárison.

A street art alapkövének a hetvenes években, Amerikában kialakult hiphop-kultúra vizuális ága, a graffiti tekinthető. Az otthon ceruzarajzban megtervezett, majd falakra, vonatokra, metrókra festékszóróval felvitt képek Magyarországon a nyolcvanas évek végén kezdtek elterjedni, hogy mára a nagyvárosok szerves részét képezzék. A kilencvenes évek közepén megjelent a raypainting, vagyis a fényfestészet, mely üveglapokra festett képeket vetít ki hatalmas házfalakra. A fényfestészet a graffitivel ellentétben legális irányzat, hiszen az épület bevetítéséhez ki kell települni, így mindenképp engedélyt kell kérni. Nagy előnye, hogy nem okoz semmilyen károsodást az épületben, viszont csak a pillanatnak szól.

Az illegális utcai képek értékéről és értéktelenségéről a mai napig vita folyik, hiszen szubkulturális jellege miatt az átlagember nem képes dekódolni az ilyen módon terjesztett művészi és társadalmi üzeneteket. Pedig ha jobban megvizsgáljuk, egy színvonalas graffitinek ritmusa, megtervezett színkompozíciója és betűstílusa van, amelyekben kialakulnak divatirányzatok, és mondjuk egy gyári környezetben kifejezetten földobja a látványt. Az elkészült műveket a festőkhöz hasonlatosan a készítő (csapat) szignálja. Természetesen cél, hogy a kép minél nagyobb publicitást kapjon, de egy igazán komoly graffitis nem firkál össze műemlékeket, templomokat, temetőket és nem fujkál szerteszét a városban pár vonalas tageket (szignó).

A színvonalas graffitik egyik legjobb példája Budapesten a szentendrei HÉV Filatorigát megállójánál található több tíz méter hosszú fal, amelyen sok csapat osztozik.
A graffiti/matrica lehet pusztán önkifejezés, vizuális poén, tartalmazhat társadalmi bírálatot vagy csak a beavatottak számára érthető üzenetet. De alkalmazott művészetként is egyre jelentősebb szerepet kap, hiszen olcsón és hatékonyan lehet reklámozni bármilyen eseményt, terméket. 2004-ben az egyik kedvelt szórakozóhely például közterületekre felfújt képpel hirdette a japán hip-hop lemezlovas, DJ Krush fellépését. Németországban pedig az sem ritka, hogy egymástól távoli városban lakó graffiticsapatok vonatok oldalán szabályos képeslapokat írnak egymásnak.

Ha az átlagember még nem is, a művészvilág egyre inkább elismeri az új és eddig megzabolázhatatlan művészetet, és eredeti környezetéből hosszabb-rövidebb időre a kiállítótermek falai közé hívja, most éppen két helyszínen is. Az idén júniusban nyitott - főleg kortárs művészeti ágak bemutatására szakosodott, civil szerveződésű - Tűzraktárban ZAI D'URBAN címmel tekinthető meg július 12-26-ig egy nemzetközi kiállítás. Négy különböző alkotó mutatkozik be: Kim Köstner a www.99rooms.com flashes grafikáiról híres oldal alkotója, Noi Morei az alkalmazott művészet oldaláról kapcsolódik a kiállításhoz különleges csempéivel és mozaikjaival, Drez és Margrin pedig formabontó reklám- és komputergrafikai alkotásait mutatja be. A kiállítás ingyenes.

Nagyban, Londonban

Street Art Akciók

ZAI D'URBAN, Tűzraktár (IX., Tűzoltó u. 54-56.), július 26-ig, ingyenes. Street Art Akciók, Millenáris (II., Fény u. 20-22.), július 14-16. Belépő: 1500/1700 Ft

Kovács Bori