Első nap: időszerű Nagyszínpad és afrikai sztárok

A nulladik napi debütálás után egyből kifejezetten feszes programmal indul a Sziget: ma már érdemes a megszokottnál korábban, fél ötre kiérni a Hajógyárira, mivel a Nagyszínpadon ekkor kezdő baszk Ska P egyértelműen az idei kihagyhatatlan bandák egyike. A folytatásban a repetázó Morcheeba, illetve Sean Paul, utóbbi helyett azonban inkább a Világzenei színpad legmeghatározóbb fellépőjét, a szenegáli Youssou N'Dour-t ajánljuk.

Ha valaki 2002-ben kihagyta volna a spanyol - hogy egészen pontosak legyünk, baszk - illetőségű Ska P-koncertjét, most a hálás délutáni napsütésben a Nagyszínpad felé gyalogolva a következőre gondoljon: a zenekar 1995-ben egy helyi futballcsapat számára írt indulóval robbant be a spanyol köztudatba. Ez többé-kevésbé mindent elárul a ska rézfúvósain keresztül anarcho-punkot produkáló együttes intenzív színpadi jelenlétéről: mondhatni a szórakoztatóiparon belül ők kifejezetten arra szakosodtak, hogy mozgásba hozzák a közönségüket. Érdekes mód mindez azonban korántsem butítja el a zenéjüket: szövegeik nyomán egy antiglobalista, balos öntudattól sem mentes lélek tárul fel, amely a korrupció, a rasszizmus, a Bush-kormány és az önkény bármilyen megnyilvánulása ellen szót emel. A hírek szerint a most futó turné után szeptemberben fel is oszlik a banda, a ma délután tehát az utolsó lehetőség, hogy élőben lássuk, milyen egy baszk munkásmozgalmi show.

Közvetlenül utánuk a Morcheeba lép színpadra, a triphop gyökerein egészen szerteágazó műfajokig (r'n'b, hiphop, soul, reggae, funk és még sorolhatnánk) eljutó csapattal kapcsolatban a legaktuálisabb kérdés mostanság az, hogy tudja-e az új énekesnő, Daisy Martey helyettesíteni a Morcheeba korábbi arcát, a Szigeten kétszer is járt Skye Edwardsot. Az új felállás bemutatkozó albuma, a május elején megjelent Antidote még egészen friss, azt tehát semmiképpen sem mondhatnánk, hogy a hatkor kezdődő koncert nem lesz időszerű.

A Nagyszínpadon azért egy hazai csapat is helyet kap, ráadásul övék a főműsoridőnek számító háromnegyed nyolcas kezdés. Az elemi erővel visszatérő Kiss Tibort és csapatát egyébként viszonylag gyakran hallhatjuk mostanában koncertezni, ezért az exkluzivitásra is gondolva tanácsos inkább a Világzenei színpadra átnéznünk. Itt lép fel ugyanis a nyolcvanegy éves rai-királynő, Cheikha Rimitti. Ha az algériai hölgy neve, netalán a rai, mint műfaj is viszonylag semmitmondó számunkra, fontoljuk meg, hogy le szeretnénk-e maradni annak az énekesnőnek a koncertjéről, akinek kedvéért egy csapatba állt össze Robert Fripp a King Crimsonból, Flea a Chiliből és East Bay Ray a Dead Kennedysből. Ha pedig a világzene felől közelítjük meg Rimittit, akkor elég annyit mondanunk, hogy 2000-ben Rachid Taha és Khaled is az algériai hölgy mögé szorult a világzenei ranglistán.

Ha már belehelyezkedtünk az afrikai ritmusokba, akkor nem is érdemes továbbállnunk innen, hiszen fél tízkor kezd az idei Világzenei színpad egyértelműen legnagyobb sztárja: Youssou N'Dour. A szenegáli énekest a figyelmesek Paul Simon, illetve Peter Gabriel lemezeinek vendégszereplőjeként is azonosíthatják, de a Neneh Cherryvel közös 7 Seconds című számot mindenki biztosan hallotta már legalább egyszer életében. A lényeg azonban, hogy Youssou N'Dourra saját jogán is érdemes odafigyelnünk, rendszerint őt említik az afrikai és a nyugati zenék közötti kapocsként. Ami, tekintve hogy a két világ külön-külön is szinte végtelen forrásból táplálkozik, nem kis dolog.

Ugyanebben az idősávban a Nagyszínpadon kezdődő Sean Paul-koncertre is érdemes legalább beugranunk: ha nem is feltétlenül a zenei élményért, hanem a közönség soraiban riszáló lányok - illetve esetenként fiúk - kedvéért.

Az este hátralévő részére további programokat ajánl az [origo] Party rovata.