A Székelyföld szívében

Székelyföld szíve, a 660 éves Székelyudvarhely Hargita megye második legnépesebb települése. Erdély "legmagyarabb" kisvárosa a székely megmaradás példája: a sok megpróbáltatás ellenére a Székelyföld egyik gazdasági és művelődési központjává, az erdélyi magyarság szellemi fellegvárává emelkedett.

A Segesvár felé vezető úton, a gyógyító források közelében található a Jézus Szíve kápolna, a város legrégibb műemléke (jobbra). A XIII. századi román stílusú építményt, a négykaréjos kápolnát kőkerítés övezi, mai bejárata fölött az 1771-es évszámmal. A néphit szerint a tatárjárás idején ezen a helyen lőtte szíven a tatár vezért egy székely katona a szembéli Budvár tetejéről, s a tatárok megfutamodása következtében elnyert csodás és szerencsés menekvés tiszteletére a nép kápolnát emelt. Szerény, dísztelen egyszerűsége, alaprajzának négylevelű lóherére emlékeztető alakja magyarországi, németországi és más székelyföldi hasonló építkezések rokonságára utal.

A Budvárhoz egy jelzés nélküli ösvényen fél óra alatt juthatunk el. A mai várárok annak a várnak a helyét jelöli, amely a székelység vallási és politikai központjául szolgált, ahol még ősi pogány vallás szerint áldoztak a székelyek. A vár neve a néphagyomány szerint Attila hun király testvére, Buda nevéből származik, akinek birtokában volt egykoron.

Székelyudvarhelyről rengeteg lehetőség nyílik a szépséges Hargita megismerésére, a táj gazdagságának, értékeinek, szórakozási lehetőségeinek kimerítésére, valamint az általános műveltség bővítésére.

Kisebb körzetben bejárható helységek:

• Szejkefürdő (3 km): Orbán Balázs síremléke, székelykapuk
• Farkaslaka (10 km): Tamási Áron síremléke, emlékháza
• Fehéregyháza (42 km): Petőfi emlékház, Petőfi emlékmúzeum
• Segesvár (47 km): középkori vár és óváros

Történelem

Az 1270-1280 közötti oklevelekből kiderül, hogy Udvarhelyszék területe a Telegdy főesperesi kerület része volt, melynek az 1332-es pápai tizedjegyzékben való felsorolása közt találjuk az "Vdorhel", majd "Oduorhel" nevet, a mai Székelyudvarhely ősnevét, mely település a hajdani Udvarhelyszék központja lett. Nagy Lajos király 1357-ben székely nemzetgyűlést tartott a városban. A később megtartott további nyolc országgyűlésből is kitűnik, hogy Udvarhely a magyar királyok és nemzeti fejedelmek alatt is a székelyek politikai életének központja volt, már a királyok idejében a szék tisztségétől független hatósággal rendelkező szabad város.

Tamási Áron szülőháza

1663-ban I. Apafi Mihály, erdélyi fejedelem két évig mentesíti az adó alól a török dúlásoktól sokat szenvedett, Ali pasa által felégetett várost, amely a legtöbbet Mihály vajda és Básta tábornok korszakában szenvedett. 1708-1712, majd 1717-1720 között a várost megviselték az osztrák sarcolások és főleg a pusztító pestisjárványok, de gazdasági élete ezután ismét fellendült. A kuruc-labanc harcokból is kijutott 10 év a városnak, úgy, hogy naponta hol kurucnak, hol labancnak kellett hódolnia.

A XIX. század eseményei Udvarhelyen is a felvilágosodás korának megfelelően játszódtak le. Legjelentősebb eseménye az 1848-49-es szabadságharc volt, amikor Udvarhely népe ismét hű volt a nemzeti ügyhöz, bár ekkor is megtört a fejlődés, amely csak a század hatvanas éveitől, a polgárosodással és urbanizációval nyert új lendületet.

Farkaslaki székelykapu

Ezt a hosszú korszakot követte az első világháborút lezáró új kelet-európai politikai állapotot teremtő trianoni békeszerződés, amely a jelenkorig érvényben van.