Egy kiábrándult bunkó üzelmei

A képregényirodalom Tarantinójának számító Frank Miller egyik mesterműve vált hozzáférhetővé magyarul. A Sin City érdekessége, hogy a fullasztó hangulatú társadalomkritikát az író-rajzoló nem szavakkal, hanem a döbbenetes erejű képeivel érzékelteti. A Sin City minden egyes kockája képkeretért kiállt, a hihetetlen részletességgel megrajzolt alakok pedig valósággal kiszakadnak a háttérből.

Az Ulpius által kiadott Maus mellett messze Frank Miller Sin City-je a legnagyobb jelentőségű comic book, amely megjelent magyar nyelven. Már csak azért is, mivel a képregény mint műfaj rengeteget köszönhet Millernek. A Maus-t megalkotó Art Spiegelman volt az, aki elsőként komoly tartalommal ötvözte a képregényt. Alan Moore pedig nyomasztó történeteivel irodalmi szintre emelte azt.

Hozzánk azonban mégis Miller munkásága áll a legközelebb, aki az általa írt és illusztrált köteteket meglehetősen erős társadalomkritikai éllel töltötte meg. Miller szürkés színvilágában feloldódnak a szuperhős-képregények fekete-fehér értékei, helyüket pedig legtöbbször az erőszak foglalja el. Brutális hősei a társadalom szemszögéből semmiben sem különböznek azoktól a korrupt korporációktól, amelyek ellen rendszerint harcba indulnak. Az elfeledett értékrendben hinni próbáló hősök pedig kivétel nélkül elbuknak: magukra maradnak, vagy meghalnak.

A film noir stílust a képregényben felfuttató Miller már tinédzser korában detektívtörténeteket rajzolt. A 1970-es években pedig a Marvel legeredetibb karaktereivel kísérletezett: pár füzet erejéig Miller írta a hurráoptimista, valójában azonban beteges felelősségtudattól kínzott Spider-Man kalandjait. Chris "X-men" Claremonttal közösen az állati és emberi lét között őrlődő Wolverine-nek szentelt egy minisorozatot. A Daredevil-füzetekben pedig oly mértékben sikerült kiaknáznia a világtalan szuperhős figurájában rejlő lehetőségeket, hogy azok a mai napig a Marvel legjobb történeteit képezik.

Miller ezt követően a konkurens kiadóhoz, a DC-hez igazolt, ahol 1986-ban megalkotta a The Dark Knight Returns (A Sötét Lovag visszatér) című mesterművét. A kötetben Miller egy olyan Bret Easton Ellis-i hangulatot idéző világot vázolt fel, amelyben a felszínes társadalom nem hajlandó tudomást venni az általa kitermelt pszichopatákról. Az újra köpönyeget öltő, korosodó Batmanről pedig az elnyomó apparátust szimbolizáló média képtelen árnyaltan beszámolni. Az ugyancsak a DC gondozásában kiadott Ronin-ban Miller a japán manga hagyományait ötvözi az amerikai képregénnyel. Utolsó munkájában, a 300-ban pedig a Thermopülai-szorosnál a hősi halált választó lakedaimóniai harcosoknak állít emléket.

Miller munkásságának csúcspontjaként mégis az eddig hét kötet megélt Sin City-t szokás emlegetni. Az 1991-2000 között kiadott albumok közül pedig talán az első, a most magyarul is közreadott A nehéz búcsú (The Hard Goodbye) a legerősebb. Miller már a széria nyitó darabjának első oldalán felvázolja a képregényt uraló fullasztó hangulatot: "Pokoli forró az éjszaka. Minden ragad. Lepra szoba egy lepra város lepra negyedében. A légkondi egy kattogó ócskavas. Még akkor se tartaná hidegen az italodat, ha pont rátennéd." A kilátástalanság már az első képkockát belengi, a jobb élet reménye pedig pár oldal után semmivé foszlik. A kötet főhőse, Marv csak egy éjszakát tölt az istennői szépségű kedvesével, mert reggelre az meghal. Ennek ellenére a keményfejű figura a történet végére még a villamosszéket is vállalja érte.

Mint a Sin City többi kötetében, a szálakat ezúttal is gonosz figurák: korrupt politikusok és kannibál püspökök mozgatják. Velük próbálja felvenni a harcot a lecsúszott Marv, aki ennek érdekében, ha kell, végtagokat darabol vagy papokat gyilkol. Pozitívnak pedig talán csak azért találja az olvasó, mivel a történetet Miller az ő szemszögéből meséli el. A vértengert mindössze pár kocka erejéig oldja fel a zuhogó esőt ábrázoló, néhány elmosódott oldal. "Sin Cityben csak nagy ritkán esik az eső, és ha mégis, az is inkább vicc. Meleg, mint az izzadság, és csoda, hogy eléri a betont, mire elpárolog. De úgy évente kétszer a sivatagi égbolt komolyan kiköhögi, ami összegyűlt benne."

A feloldozást szimbolizáló esőt egy feszes, de mégis laza ruhába csavart női csípő váltja fel. Millernél mindig különös szerepet töltenek be a nők, többnyire ők jelentik a nyugalmat és értük történik minden. Marv azért gyilkol, mert "Goldie kedves volt hozzá", a Sin City negyedik kötetében Hartigan inkább öngyilkos lesz, csak hogy imádottja élhessen. Ennek ellenére Miller nőalakjai, akik főként bérgyilkosok és kurvák, soha nem szorulnak segítségre. Finoman metszett alakjuk ellenére pontosan tudják, mit akarnak. Az általuk ellenőrzött városnegyedben karitatív tevékenységet gyakorolnak, vagy ha kell, gyilkolnak.

Mindezt Miller meglehetősen kevés szöveggel meséli el, helyette a képekre koncentrál. Korábbi munkáival ellentétben itt kizárólag fekete-fehér színekkel dolgozik. A kevés, mindössze két-három panelből építkező oldalak elsöprő ereje abban áll, hogy a hihetetlenül részletgazdag rajzok első látásra mégis felületesnek, elnagyoltnak tűnnek. Miller különösen a teljes oldalt betöltő képeknél van elemében, ezek szinte mellőzik a rajzolt vonalakat, így a nézőnek néhol az az érzése, hogy az alakok domborműként szakadnak ki a nyomasztó háttérből. A fény-árnyékkal mesterien játszó Miller rajzainak könyv helyett így leginkább keretbe foglalva, kiállításon lenne a helyük.

Az eddig teljesen ismeretlen Fumax kiadó ráadásul meglepően jó minőségben adta közre a kötetet, a ragasztott oldalak nem szakadnak ki, a képek fényezése pedig kiváló. Külön figyelmesség, hogy az utolsó oldalon a kiadó gondosan összeszedte Miller eddig magyarul megjelent munkáit.

Frank Miller: Sin City - A nehéz búcsú, Fumax Képregények, 2982 Ft

Szabó András