"Hogy látva lássanak"

Mit tart fontosnak kiemelni televíziós múltjából a jelenlegi kormányszóvivő? Milyen behatások érték az első médiamacát? Írhat egyáltalán jó könyvet Árpa Attila az ő múltjával? Milyen is egy kelet-európai playboy? Végigrágtuk magunkat a magyar sztárirodalom jelentősebb részén, és levontuk a következtetéseket. Ezt Ön is megteheti, hiszen a könyveket ki is sorsoljuk olvasóink között.

Árpa szerint a tévézés:
"Gyorsan szeretnék valamit leszögezni itt a nem tudom hányadik oldalon... (a kéziratban az 56.) az RTL Klub egy KERESKEDELMI televízió, nem pedig egy televíziókereskedés. A kereskedelmi szót csupa nagy betűvel írtam, mert ez a dolog lényege. Milyen műsoraink is voltak? Táncolós, zenélős, pucéros, átverős. Miért? Mert a nemzetközi tapasztalatok azt mutatták, az emberek erre kíváncsiak."

Az egydimenzió gátja:
Árpa Attila könyve egy angolszász ország könyvesboltjában minden bizonnyal a nonfiction művek között kapna helyet - tegyük hozzá, valószínűleg nem a polc alján, s ráadásul joggal. Ellentétben azzal, amit a cím alapján várnánk, Árpa nem kipakol, sokkal inkább magyaráz, összefüggéseket vizsgál, következtetéseket von le, sőt, időnként önvizsgálatot tart, egyszóval írásban gondolkodik. Mindezt egy érdekes személyiség üli meg, szellemes szófordulatok, gyakran öniróniából táplálkozó humor lazítja a magyar kereskedelmi televíziózás működésének tanulságait. Miután a magyar média fenegyereke vagy tucatnyi szörnyszülött műsort szabadított az országra, írt erről egy kifogástalan könyvet - na jó, hézagok azért akadnak -, s ha már, egyúttal bizonyította azt is, hogy van tehetsége az íráshoz. Nem ahhoz képest, hogy kreatív igazgatóként dolgozott évekig, nem ahhoz képest, hogy nem feltétlen értelmiségi berendezkedésű, egyszerűen leült, megírta, amit gondolt, és ilyen lett.

Persze nem kell mindent elhinnünk, amit olvasunk, annak ellenére sem, hogy a szerző kevés kivételtől eltekintve név szerint említi meg egykori kollégáit, kapcsolatait. Felmerül ugyan az író felelőssége, hitelessége, ám éppen Árpa Attila tesz azért a legtöbbet, hogy vele szemben ne kínozzák az olvasót morális, etikai kétségek - a könyvben említett személyekre ez nyilván nem vonatkozik, de ne kanyarodjunk a szólásszabadság intézménye felé. Vállalja, hogy a pénz, hatalom, siker hármasáért számára csak kevés dolog jelent nagy áldozatot, s műsoraihoz hasonlóan amit ír, akár hazugság is lehet, ha szórakoztató. Másfajta norma ez, mint amit a tényirodalommal, vagy akár a szépirodalom legtöbb válfajával szemben várunk el, értelmetlen is tehát, ha utóbbiak kötelességvállalásait kérjük számon a könyvön.

A könyv honlapján találni egy számlálót, ami mutatja, hogy eddig mennyit kaszált Árpa a Ha én ezt a klubról elmesélem-mel (közel hatmillió forintot). Ennél egyértelműbben - végsősoron őszintébben - a szerző nem is tudná értésünkre adni, hogy mi vezérelte a könyv megírásakor. Becsülhetjük azért, hogy a minőséget mégis másodsorba állította - nézzünk körül a könyvesboltokban, a legtöbb sztárkönyv esetében ez fel sem merül - avagy sajnálhatjuk, hogy csak másodsorba. A könyv van annyira jó, hogy az utóbbi választást is komolyan fontolóra vegyük.

Krich Balázs