Lelkükkel dobolók

Februárban négy előadás erejéig székel hazánkban a világhírű japán dobegyüttes, a Yamato. A társulat tavalyi fellépéséhez képest némileg módosított műsorral érkezik, melyet idén Bécsben mutattak be először, ahova mi is ellátogattunk, hogy beszámolhassunk az élményről.

A fények kialszanak, a sötétben a közönség elcsendesedik, majd a láthatatlan térben halk, ütemes dobolás hangolja rá a nézők szívverését egyazon ritmusra. Lassan felsejlik egy reflektor, először körvonalat, majd testet adva egy doboló férfinak, akitől a ritmus származik. Kezében alkar vastagságú fadarabok, melyekkel egy másfél méter széles favázra feszített marhabőrre mér ütemes csapásokat. A közönség lassan már együtt lélegzik a monoton ritmussal, mikor a szín egyre több részére vetül fény, felfedve ezzel az egész társulatot, akik sorra csatlakoznak a játékhoz, egyre lüktetőbbé és pergőbbé téve a műsort, majd elérve azt a sebességet, mikor már a kezeket is alig látni, a nézők pedig elfelejtenek levegőt venni. Majd hirtelen csend, hatásszünet, és hatalmas ováció. Így kezdődött a Yamato japán dobegyüttes produkciója január 17-én, kedden, a bécsi MuseumsQuartierben.

A Yamato saját bevallása szerint se nem koncertegyüttes, sem pedig pusztán show-műsor, inkább egyfajta szórakoztató produkció, de leginkább taiko. A taiko vagy más néven wadaiko, eredetileg magát a japán dobot jelentette, azonban az ezerkilencszázas évektől már a műfajt és előadást is. A társulat 1993-ban alakult Narában, melyet gyakran neveznek a japán kultúra bölcsőjének, tradicionális központjának. A tizenegy fős felállás már tíz éve járja a világot, sorra nyűgözve le nézők ezreit. Évente mintegy 150 koncertet adnak, ami hatalmas megterhelés a társulatnak lelkileg és fizikailag egyaránt, ezért naponta több órát gyakorolnak, tréningeznek, hogy mindig a maximumot tudják nyújtani, ami az előadáson tökéletesen érezhető is. Egy metronóm pontosságával szólalnak meg a hangszerek, a hatalmas hordó méretű doboktól az egészen aprókig.

Ne gondolja viszont senki, hogy a Yamato csupán az eszetlen püfölésből áll. Hihetetlen sokszínű produkció ez, mely felvonultat több klasszikus japán hangszert is, mint például a háromhúros bendzsóhoz hasonló shamisent (ez egyébként a gésák hagyományos hangszere) vagy a citera távol-keleti testvérét, a kotót. Mindezek mellett még egy nagyon fontos kellék szerepel a repertoárban: a zenészek lehengerlő játékossága, ami légi könnyedségűvé varázsolja az egész előadást. Kicsit olyanná válik így az egész, mintha egy virtuóz zongorista játszana nekünk fejen állva. Néha komikus, mulatságos jelenetekkel megtűzdelve a produkciót, szinte észre sem vesszük azt a zsenialitást és mérhetetlen profizmust, mely elénk tárul.

A dobosok szavak nélkül veszik rá a közönséget, hogy tapsukkal kövessék a ritmust, kiáltsanak velük együtt. Már nem csak nézőtérről és színpadról van szó, hanem egy nagy, egybefüggő térről, melyben mindenki együtt létezik a dobok ütemére. Az ember teljesen részévé válik az egy egésznek, ahonnan kiszorul az ego: mindenki egy kicsit buddhista, egy kicsit japán. Végül egy mindent átható őrült dobpergés után csend támad, és csak akkor tűnik fel, hogy már megint elfelejtett levegőt venni több mint ezer ember. Álló ováció és elsöprő tapsvihar. Így tért véget a Yamato előadása január 17-én, Bécsben.

Aki erre az élményre vágyik, még csak messzire sem kell utaznia érte, megkaphatja itt, Magyarországon, ahol a tavalyi siker után újra fellép a csoport, több helyszínen is. Először februárban lehet őket megtekinteni a Kongresszusi Központban, akár négyszer egymás után. Ezután egy dubaji kitérőt követően, márciusban visszatérnek hazánkba, hogy a debreceni Főnix Csarnokban is elkápráztassák a közönséget.

Yamato, Budapest Kongresszusi Központ (XII., Jagelló út 1-3.), február 15-18. Jegyár: 6200-12 200 Ft

Yamato, Főnix Csarnok (Debrecen, Kassai út 28.), március 2. Jegyár: 2900-9900 Ft

Varga Csaba