Dzsungelbugi az Arénában

Szinte hihetetlen, de már több mint negyven éve, hogy Robert és Ronald Bell két jó barátjával megalapította a mindössze öt évet élt Jazziacs együttesét, hogy aztán később Kool and the Gang név alatt a funky valaha volt legsikeresebb csapatát vezessék. Márpedig - szeretem, nem szeretem - ha van stílus, amelyben ennyi ideig felszínen maradni bravúr, akkor az a klasszikus könnyűzene. Hetvenmillió eladott korong, Grammy-díjak, korszakos slágerek; sikerük azóta is töretlen, erről február 16-án az Arénában magunk is meggyőződhetünk.

A hatvanas évek dzsesszőrületének közepén, 1964-ben a Bell testvérek Dennis Thomassal és Robert Mickensszel oldalukon alapították meg a Jazziacst, próbálgatván a jazz és a tánczene sajátos keveredését. A klasszikus dzsesszhez azóta is ragaszkodnak: saját bevallásuk szerint példaképeik közül John Coltrane és Miles Davis visz mindent. Nincs albumuk, melyen a soul-, funky- vagy r'n'b-alapok ne párosulnának a dzsessz örök életvidám hangulatával, lehet, épp ez tette őket olyan sikeressé, hogy generációkon keresztül a könnyűzene első vonalában maradjanak.

Ötévnyi kísérletezgetés után - további öt taggal, a harsonázó Clifford Adamsszel, Charles Smith gitárossal, George Brown dobossal, Amir Bayyan billentyűssel és a trombitázó Michael Rayjel kiegészülve - 1969-ben vették fel a Kool and the Gang nevet és szerződtek le a Delot kiadóhoz. Még ebben az évben kiadták Kool and the Gang című albumukat, nevük egyből feltűnt az r'n'b-slágerlistákon, hogy aztán évtizedeken át ott is maradjon. Dzsessz-tanulmányaik kellős közepén, tizenévesen, énekes nélkül robbantak be a könnyűzenei életbe és kezdték gyártani a slágereket.

Az igazi sikersztori a hetvenes évek hajnalán indult: alig két év alatt négy sikeres albumot készítettek The Best Of Kool & The Gang; Kool & The Gang Live at PJ's; Music Is The Message és Good Times címmel, ezek a korongok tették őket a hangzásvilágában egyre inkább soul felé igyekvő r'n'b korszakos együttesévé. Első aranylemezüket és az első slágerlistás aranyérmet, szóval az igazi világsikert a 1973-as Wild & Peaceful hozta meg: a több millió példányban elkelt Jungle Boogie kislemez heteket ücsörgött az r'n'b-listák első helyén de nagy siker volt a Funky Stuff és a Hollywood Swinging is. Nem sokkal később készítették el a Saturday Night Fever című film zenéjét, szintén óriási sikert aratva.

Sikerült a nagy bravúr: a csúcson trónolva is megújultak, amikor 1979-ben szerződtették James Taylort énekesnek, ekkor jelent meg az új korszakot nyitó Ladies Night. Az 1980-as Celebration bombasiker volt, hat hétig vezette a Billboard r'n'b-listáját, még ma is fel-felcsendül ünnepi alkalmakkor. Az egyre inkább popzene uralta nyolcvanas években is olyan évtizedes slágereket gyártottak, mint a Cherish vagy a Stone Love.

Amitől még ma is igazán nagy a Kool and the Gang, az jóval több, mint a tény, hogy lassan harminc éve vannak a könnyűzene élvonalában. Sorozatos - többnyire betegség miatti - tagcserék, állandó anyagi problémák ellenére voltak képesek újra és újra megújulni, felvenni az elektronizálódó popélet gyorsuló ritmusát, beépíteni a soul egyre divatosabb hullámait és megtartani a jazz adta könnyedséget. Huszonhat nagylemez, több mint harminc arany-, illetve platinalemez, három Grammy-díj és hét American Music Awards első hely negyvenkét év alatt - számokban ez a Kool and the Gang. Igazi örömzene, felhőtlen jókedv és táncos dallamok, mellettük az Earth, Wind and Fire és a Gipsy Kings; a hangulatra biztos nem lesz panasz február 16-án, a Budapest Sportarénában.

Csütörtök esti láz, Papp László Budapest Sportaréna (XIV., Stefánia út 2.), február 16., 19.00. Belépő: 7500-15 000 Ft