Az ünnep a Frankofónia Nemzetközi Szervezetének találmánya. Ez a szervezet a francia nyelvet használó országokat fogja össze, tagjai közt Svájccal, Belgiummal, Marokkóval és Kanadával együtt, összesen ötvenhárom országot találhatunk. Létezik egy úgynevezett megfigyelői státusz is, ebben a formában további tíz ország - köztük Magyarország - tartozik még a szervezethez. A frankofón kultúra gyökeret vert Közép- és Kelet-Európában is, ennek egyik bizonyítéka az éves csúcstalálkozó bukaresti megrendezése. Nálunk a Frankofónia Ünnepe kapcsán tavaly, egy szakállas fej foglalta el a Francia Intézet oldalát, alatta egy világhírű író neve, a magyar-francia kapcsolatot mutatva, ebben a formában: Jules Verne Gyula. 2005-ben volt ugyanis Verne halálának századik évfordulója, ennek ürügyén, A francia: a tudományos kalandozások nyelve alcímet kapta a rendezvénysorozat. Most nincs semmi ilyen megkötés, mehet minden, ami belefér: színház, mozi, dalest, vetélkedő, gasztronómiai utazás - nem fogunk unatkozni.
Budapesten a programokat a Francia Intézet, a Thália Színház és a Merlin Színház fogadja. Legnagyobb dobásnak a frankofón zenei est ígérkezik. Március 10-én, a mini-Megasztár frankofón dalverseny döntőjét izgulhatjuk végig: a Tháliában tizenkét ifjú tehetség méri össze hangját. Ezután - hab a tortán - következik három, egyenként harmincperces, lélegzetelállító produkció. Elsőként egy finom svájci, François Vé hálóz be minket gitáron vagy zongorán kísért, leheletnyi dalaival. A Lóherék évszaka szerzőjének zenei-szellemi gyökerei közt Boris Viant és Tom Waitset egyaránt megtalálhatjuk. A második fellépő, Shirley Dimaano a Fülöp-szigetekről költözött először Párizsba, majd Szegedre, tíz éve tanít angolt és franciát az alföldi diákoknak. Énekesnőként tavaly debütált a szegedi Blueseumban, ahol a Ha én rózsa volnék című dalt énekelte egzotikus hangján. A Tháliában Orosz Zoltán zenekarával előadott klasszikus sanzonok szerepelnek. Edith Piaf mellett, hallhatunk dalokat attól a Jacques Breltől is, aki holtában Gauguinnel osztozik Oahu szigetén - utolsó éveiben ugyanis, ő is a távoli vidékre költözött, ahol most legalább annyi emléktáblája van, mint a híres festőnek. Az estet egy marokkói fiú zárja, akit Rabat legjobb zongoristájának választott hazája: Marouan Benabdellah Debussy- és Ravel-átirataival kápráztatja el a közönséget.
A másik jelentős esemény a frankofón mozi éjszakája, amelynek során a Francia Intézetben virraszthatjuk át március tizenegyedike éjjelét. A maratoni mozizásra nem kell üres gyomorral beülnünk, 18 órától ugyanis, nyolc ország (Franciaország, Svájc, Marokkó, Románia, Kanada, Madagaszkár, Libanon és Vietnam) büféje várja a vendégeket, ahol kuszkuszt, raklettet és más helyi specialitásokat kóstolhatunk meg. 19:30-tól kezdődik a filmes utazás, amelyhez azért nem árt, ha tudunk franciául, a filmeket ugyanis nem ültették át magyarra - kivétel a pécsi Uránia, ahol feliratozva tekinthetjük meg a Luc Besson-központú franciafilm-válogatást. A pesti nyitáskor Cristi Puiu román rendező mutatja be filmjét, a Dante Lazarescu halálát, amely az Un Certain Regard szekció díját nyerte a tavalyi Cannes-i Filmfesztiválon. A bemutatóra vele érkezik a film női főszereplője, Luminta Gheorhiu is. A két- és félórás fekete komédia után, még öt filmet nézhetünk végig -, ha bírja a szemünk és a fenekünk. Nevető izmainkat Audrey "Amélie" Tautou első filmje, a Vénusz Szépségszalon mellett, egy öt epizódból álló svájci film teszi próbára, amely az Éjszaka a földön alpesi változatának tűnik, csak itt taxisok helyett, egy autós iskola oktatói kerülnek abszurd szituációkba. A másik három film komolyabb vonalat képvisel, egy kanadai, egy belga és egy marokkói alkotás láttán családi hazugságokról, társadalmi és vallási viszonyokról elmélkedhetünk. A vetítések végén francia reggeli várja a nézőket.