Pincedzsessz New Yorkból

Különc, virtuóz, egy igazi egyéniség - mondják rá a dzsessz ismerői és tényleg, Jim Black szinte saját stílusirányzatot képvisel az underground dzsesszvilág amúgy sem egysíkú forgatagában. Pályafutásának legújabb állomása a gyerekkori jó baráttal, Chris Speeddel és két izlandi gitárossal 2000-ben alapított AlasNoAxis. 2004-ben Habyor néven harmadik lemezüket dobták ki, de már első, magukról elnevezett albumuk óta a New York-i jazzélet meghatározó bandájaként ismertek. Európai turnéjuk lezárásaként érkeznek árpilis 8-án a Trafóba.

Ne gondoljuk, hogy az AlasNoAxis csak egy újabb kísérletezési állomás Jim Black kalandos karrierjének közepén. "Ez valami egészen más" mondta a megalakuláskor, ehhez mérten pedig különböző zenei múlttal, ízléssel, mégis hasonlóan tapasztalt zenészekből állt össze az AlasNoAxis. Black neve szinte fogalom a tengerentúlon, zenélt már Dave Douglasszel, Derek Bailey-vel, Mark Turnerrel és Satoko Fujiival is. A kamaszkori jóbaráttal, Chris Speeddel már a seattle-i hőskorban együtt jártak koncertezni, Speed azóta az amerikai dzsesszélet elismert szaxofonosa és klarinétosa lett, Yeah, No néven futó együttesével és számos nagy zenésszel, például John Hollenbeckkel, Ben Perowskyval járja a világot.

Az elektronikus hatás és a dinamika az izlandi párosnak köszönhető: a szintén harminc és negyven között félúton járó Hilmar Jensson - Skuli Sverisson duó túl azon, hogy improvizatív és az albumok haladtával egyre nyersebb gitárjátékkal telíti a Black-féle hangzást, folyamatosan Európában turnézik különféle elektronikus zenei formációkkal. Skuli már jó ideje együtt zenélt Speeddel a Yeah, Nóban, ő ajánlotta Black figyelmébe Hilmar elektronikus gitárszólóit.

Nehéz lenne hát bármilyen stílusba bepasszolni az AlasNoAxis-t, a 2004-es Habyor a klasszikus dzsessz rajongóinak bizonyosan túl rockos és túl kemény is - Black jellegzetesen kifinomult dallamívei, parádés dobszólói, a basszus- és az elektronikus gitár, valamint Speed fúvósjátéka ugyanis valami egészen újszerű dologgá állt össze.

"Ez nem rock, nem dzsessz, nem improvizáció és nem is avantgarde" - mondja Black és hallgatván a korongot érteni, mire gondol, miközben nem lehet nem észrevenni, milyen természetességgel merítenek a zenei spektrum minden szegmenséből. Idevehetjük még bátran az etno- és a pophangzást is vagy éppen a klasszikus rock és dzsessz gyökereit. Amerikai szakújságírók egy ideig kísérletezgettek két-három szavas stílusmeghatározásokkal illetni az AlasNoAxis hangzásvilágát, idővel ők is feladták.

Mégis, egyáltalán nincs az az érzése az embernek, hogy kísérletezgetés zajlik, mintha sokadik ilyen lemezüket hallanánk, mintha ez a kollázs évtizedek összeért munkája lenne. Megijedni azoknak sem kell, akik Black vagy a csapat korábbi zenéi miatt mennének el, elvégre az új lemez összes számát ő írta, van, amiből azért nem enged. Bármennyire is furcsállta a New York-i dzsessz-közönség a Habyor-t, óriási sikere van, az amerikai koncertek is jól sültek el, kissé érthetetlen is, miért csak most jutottak át Európába. Március 22-én kezdték Bordeaux-ban, a turné legvégén, április 8-án érkeznek a Trafóba, hogy a Sex Mob és a KillerJoey után ők is megmutassák, hol tart az élőzene a tengeren túl.

AlasNoAxis - Trafó (IX., Liliom u. 41.), április 8., 20.00. Belépő: 2000 Ft

kisrényi