Tartalom:
"Austert nem ismerhetjük anélkül, hogy láttuk volna Brooklynt" - mondják némi fennhéjázással New York önjelölt lokálpatriótái; utalva a tényre, hogy a hazájában és Európában egyaránt roppant népszerű író hőseit rendszerint az olvasztótégely legforróbb bugyrában, a nyelvekkel és kultúrákkal telezsúfolt belvárosi kerületben éri utol a magány és a nyomában arató egzisztencializmus - egyébként maga Auster is itt lakik, vagy húsz éve.
Új regényét tekinthetnénk két nagy mű közötti, s így megbocsátható pihenőnek akkor, ha Auster írna még nagy műveket - utolsó két regénye, Az orákulum éjszakája és Az illúziók könyve talán a teljes austeri életmű két legrosszab darabja. Ehhez képest a Brooklyni balgaságok egy őszinte, fecsegő, az élet kíméletlen visszáságaira és lehetetlen véletlenjeire vissza-visszatérő regény, vagy elbeszélésgyűjtemény - a műfaji meghatározás jelen esetben kizárólag az olvasó megítélésétől függ. Korai munkáitól eltekintve azt mondhatjuk, hogy Paul Auster ugyanazt a regényt írja új és új köntösben: ezúttal is két főhősünk van, a cselekményt egy-egy holtpontról ezúttal is a mámorító véletlen mozdítja tovább, szereplőink ismét magányosak és környezetüktől elszigeteltek, a szöveg ez alkalommal is rogyásig duzzad az amerikai irodalmi reneszánszra vonatkozó szimbólumoktól és utalásoktól - mindezt Austertől legalább négy alkalommal (Leviatán, A véletlen zenéje, Mr. Vertigo, Holdpalota) olvashattuk már. Az igazi gondot azonban az jelenti, hogy ezzel a könyvvel Auster, mintha művészetének legvégéhez érkezne: A Brooklyni balgaságok-at olvasva repül velünk az idő, szinte minden oldalra jut egy, a szerző unalomig kedvelt vesszőparipáiból - ám ezen kívül sajnos, nem sok történik. Az ötletesség, vagy az arra való törekvés, a szellemesség vagy a szellemeskedés, a balgaságok egyszerűen felemésztik a könyvet - egyik bugyuta epizód a másikba ér, hogy aztán a kiszámíthatatlanság borzongató érzését meglovagolva a történet ismét újabb fordulatot vegyen - ezért is nehéz eldöntenünk, hogy regényről, vagy egymáshoz lazán kötődő elbeszélésekről van-e szó, bár a szerző nyilvánvalóan regénynek szánta a művet. Mr. Auster írói pályafutását nézve az a szomorú érzésünk lehet, hogy korai zsenialitása - játék a szöveggel és az olvasóval, a metafikció kísértései, a szerző elbújtatása a regényben, és egyáltalán: az irodalom határainak feszegetése bármilyen kézbe kerülő eszközzel - lassan önmaga paródiájába fordul: a korai művekben csak stílusjegyként felbukkanó ujjgyakorlatok mostanra központi témává váltak. Ha hiányzik a borghesi utakon kalandozó Auster, olvassuk inkább el az újból megjelent New York Trilógiá-t, vagy kezdjünk el ismerkedni Cees Nooteboom nevével.
Miért ajánljuk?
Mert a Brooklyni balgaságok nem feltétlenül rossz regény - akkor például biztosan nem, ha soha korábban nem olvastunk még Austert. Sziporkázó anekdoták, egy levitézlett biztosítási ügynök, egy irodalmárnak indult, mégis taxisként dolgozó értelmiségi és egy meleg antikvárius - ez bizony New York, a legkozmopolitább formájában. Egyszóval, ha pár kellemes órát szeretnénk magunknak, ez a regény biztos kikapcsolódást ígér. Mélyebb gondolatokat, irodalmi játékokat azonban ne nagyon várjunk.
Megjelent:
Az Európa Kiadónál
Ára:
2400 Ft
Austertől magyarul:
New York Trilógia
A végső dolgok országában
Holdpalota
A véletlen zenéje
A leviatán
Timbuktu
Mr. Vertigo
Az illúziók könyve
Az orákulum éjszakája
Krich Balázs