Idén épp tíz éve, hogy Ry Cooder Wim Wendersszel karöltve felfedezte a világnak a Buena Vista Social Club békességben megöregedett zenészeit - és annak ellenére, hogy egy évtized még a világzenei színtér értékcentrikusabb piacán is rettentő hosszú idő, a világ egyáltalán nem unja az öregkorukra világsztárokká váló kubai muzsikusok hangját. A Buena Vista nyugdíjasklub esetében persze a siker oka nemcsak zenéjük magával ragadó természetében keresendő - nehéz nem ámulni azon, hogy az ország legtehetségesebb zenészei egész életüket a Castro-kormány szorításában, sokszor megalázó körülmények között (néhányukat még a cukornádültetvényekre is kihajtották az ott dolgozó munkások szórakoztatására, ez ugye ismerős kommunista virtus) töltötték, mégsem veszítették el a zenébe vetett hitüket, és egyfajta királyi méltósággal fogadták, ahogy a világ hetvenéves korukra leborul lábuk előtt. Számukra még az sem árnyalta a későn jött sikert, hogy 2004-ben az Egyesült Államok megtagadta tőlük a vízumot, és így a nagyon is jogosan odaítélt Grammy-díjat sem vehették át. A Buena Vista tagjainak élettörténete külön-külön is tele van annyi emberi nagysággal, ami már önmagában is lenyűgöző - ehhez jön még, hogy jóval a nyugdíjkorhatár felett úgy zenélnek, ahogy a karibi világban csak nagyon kevesen.
Omara Portuondo életútja sok tekintetben jól szemlélteti, hogy a történelem hogy bánt el a kubai kultúrával. 1930-ban született Havannában - tehát közel harminc éve volt arra, hogy kiismerje az amerikai kizsákmányoló kaszinóturizmus csillogó-villogó természetét. Fiatal lányként a legendás Tropicana kabaré táncosnőjeként kereste kenyerét, barátaival főként a mára elfeledett filin stílust kedvelte, több alkalmi együttesben is zenélt.
Énekesnői karrierje 1952-ben vett éles fordulatot: nővérével és Elena Burke-kel (akire máig példaképeként tekint) megalapította a Cuarteto d'Aida nevű vokálformációt. A zenekar gyorsan népszerűvé vált - a Castro előtti években a kubai zenének hatalmas piaca volt a térségben, Miamiba haknizni járni még a jóval kevésbé tehetséges zenészeknek is biztos megélhetést jelentett. Mindazonáltal az 1961-es Disznó-öböl-konfliktus nemcsak a floridai vendégszereplések korszakát zárta le Portuondo kisasszony számára: nővére és zenésztársa az amerikai kontinensen maradt, ő pedig hazáját, a Fidel Castro irányítása alatt önállósuló Kubát választotta.
Bár zenekara még 1967-ig koncertezett a szigetországban (1959-ben egy szólólemezt is megjelentetett Magia Negra címmel), sok más akkori kubai együtteshez hasonlóan végül a Cuarteto d'Aida is feloszlott - az amerikai turisták (és tőkéjük) kivonulásával Havanna nagyon megváltozott, jóval kevesebb zenészre volt szükség, mint korábban. Bár Omara a hetvenes évek során még turnézott a Orquestra Aragonnal (a korszak egyik legnépszerűbb charanga együttesével), a kilencvenes évekre gyakorlatilag teljesen visszavonult a zenéléstől.
A színpadra végül Ry Cooder 1995-ös első látogatását követően tért vissza: a következő évben megszületett a Buena Vista Social Club, ezt követően pedig a tagok szólókarrierjét is az egész világ figyelme övezte. Omara egészen 2000-ig várt második önálló lemezével, a Buena Vista Social Club Presents: Omara Portuondo sokak szerint a klub egyik legerősebb önálló albuma (ebben természetesen Rubén González zongorajátéka és Eliades Ochoa valamint Compay Segundo gitározása is közrejátszik), de a 2004-es Flor De Amor szintén bizonyíték arra, hogy az énekesnő szólóban is az egyik legjobb kubai zenész - az album anyagát egyébként a magyar közönség a Szigeten és tavaly áprilisban a Művészetek Palotájában is hallhatta.
Omara Portuondo most szimfonikus projektjét hozza el Budapestre - ebben Roberto Sánchez Ferrer, a szimfonikus zene negyven éve regnáló nagymestere van segítségére - az énekesnőt a magyar Danubia Szimfonikus Zenekar kíséri majd.
Omara Portuondo: Special Symphonic Project - Múvészetek Palotája (IX., Komor Marcell út 1.), november 21., 19.30. Belépő: 3500 - 8900 Ft