A jubileumi Mozart- és Bartók-év méltó zárásaként kerül sor erre a két nagyszabású koncertre, hiszen Chick Corea ezúttal a két nagyszerű zeneszerző darabjait tárja a közönség elé. Pontosabban szólva Mozartnak valóban a szerzeményeit játssza, a koncertek második felében helyet kapott Bartók, már saját dzsessz-improvizációkat ihlet. Ezen nincs is mit csodálkozni, tekintve, hogy a mi Bartókunk állítólag Corea kedvenc zeneszerzője, így már korábbi munkái között is felfigyelhettünk az ő hatására.
A nagy zongoristától egyébként az est másik szerzője sem áll nagyon távol, hisz a Mozart-év kapcsán Bécs városa éppen őt kérte fel egy zongoraverseny (a Chick Corea Piano Concerto #2) megkomponálására, amit az idei In the Spirit of Mozart turné első állomásaként mutattak be a helyi operaházban. Míg a mostani koncerten, a Bartókhoz kapcsolódó részt egyedül adja elő a mester, addig Mozart megidézésénél, a Héja Domonkos vezényletével felálló, Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar segít neki. Az együttesnek egyébként korántsem ez az első ilyen vállalkozása, hiszen többek között már Bobby McFerrint és Branford Marsalist is kísérték, a Telekom Zenei Estek keretében.
De mit is kell tudnunk erről a roppant nagyhatású zenészről, Chick Coreáról? Ha az élettörténeti adalékokhoz ragaszkodunk, 1941-ben született, a Massachusetts állambeli Chelsea-ben - itt részesült klasszikus zenei képzésben, már kora gyerekkorától kezdve. Profi zenészként először Mongo Santamaria, majd Willie Bobo zenekarában játszott, de ekkor is még csak épphogy elmúlt húszéves. Később a trombitás, Blue Mitchellhez csatlakozott, vele rögzítette első szerzeményeit is a Blue Note Recordsnál.
Ha viszont tényleges zenei hatásáról beszélünk, akkor el kell mondanunk, hogy az utóbbi, közel négy évtized talán legnagyobb dzessz-zenészéről van szó, gyakorlatilag mindegy, hogy free dzsesszre, fúziós dzsesszre vagy modern mainstreamre gondolunk. Chick Coreát ugyanis, talán éppen a szűnni nem akaró kíváncsiság és a folytonos megújulás jellemzi legjobban. Ennek ellenére - vagy talán éppen ezért - számos dzsessz-standard alkotójaként is tekinthetünk rá: az ő nevéhez fűződik például a Spain, a La Fiesta és a Windows zenei alapvetése.
Visszatérve arra, hogyan is jutott el idáig, karrierjének egyik legfontosabb állomása az volt, amikor már számos önálló lemezzel a háta mögött, Miles Davis zenekarához csatlakozott. Davisnél ugyan mindössze két évig zenélt, de így is közreműködött a mester jó néhány, kulcsfontosságú lemezén. Később aztán, a hard bop helyett, az akusztikus free zenével kísérletezett, Dave Hollanddal és Barry Altschullal együtt, a Circle nevű zenekarban. Azonban ez a felállás is csak egy évig tartott, Corea ez után ismét új utakon indult.
A hetvenes évek elején létrehozta a Return Forever nevű formációt, amelyhez később Al di Meola is csatlakozott, és amely egy csapásra a latin fúziós zene első számú képviselőjévé vált. Corea valójában itteni működésének köszönhette, hogy ekkor már olyan zenészekkel turnézhatott együtt, mint Herbie Hancock vagy Gary Burton. A talán legkarakteresebb felállást 1985-ben hozta létre az Electric Banddel - amely ugyan sűrűn cserélgette tagjait, de így is stílust teremtett, és számos nagyszerű zenészt adott a világnak.
Corea aztán a klasszikus zene felé kezdett el kacsingatni, amelynek közvetett eredményeként játszik a mostani koncerteken Mozartot és Bartókot. Az 1990-es évek közepétől készített klasszikus albumokat is, így 1996-ban például Bobby McFerrin énekével és a Saint Paul Chamber Orchestra közreműködésével vette fel, a még az évben megjelent The Mozart Sessions című lemezt. Aztán 1999-re megkomponálta első zongoraversenyét is (Chick Corea Piano Concerto #1), melyet a London Philharmonic Orchestrával vett fel, és amelynek folytatását idén kérte tőle Bécs.
Chick Corea - Budapesti Kongresszusi Központ (XII., Jagelló út 1-3.), december 6., 19.00. Jegyár: 6000-15000 Ft.
Chick Corea - Kölcsey Központ (Debrecen, Hunyadi u. 1-3.), december 8., 19.00. Jegyár: 3500-4500 Ft