Főhajtás a huszadik század előtt

A Kogart Ház fennállása - vagyis 2004 áprilisa - óta talán először rukkolt elő olyan kiállítással, mely nemzetközi szinten is figyelemre méltó lehet. Ha szeretnénk tudni, hogy a képzőművészetben mi köti össze a huszadik és a huszonegyedik századot, akkor a legjobb helyen járunk: a Léger, Dubuffet, Warhol és mások - Kalandozások a 20. század művészetében címet kapott gyűjtemény ugyanis a felsoroltakon kívül is számos remek alkotót mutat be, az 1910-es évektől egészen napjainkig.

Azért azt siessünk mindjárt az elején leszögezni, hogy például Dalí vagy Picasso munkáit hiába keressük a tárlaton: az egyetlen igazi legenda, aki itt képviselteti magát, talán Andy Warhol. A többiek inkább azt a masszív mesterember-réteget erősítik, amely mindenkori tömegként áll egy-egy korszak kiemelkedő művésze mögött. Ahogy azonban nézegetjük a képeket, arra kell rájönnünk, hogy ezek az alkotók tudásukban, képességeikben nem sokkal (talán semmivel sem) maradnak el a zseniktől - igazából mintha csak az a sajátos attitűd hiányozna, amivel a fent jelzett emberek magukat kiemelték a tömegből, mintegy megalkotva saját legendájukat.

Nem csak ez a masszív tömeg azonban az oka, hogy igen homogén tárlatról beszélhetünk: egyrészt maga a kiállítás is húz egy látható vonalat, amely mentén a laikusok számára is könnyen kirajzolódhat a képzőművészet koronkénti változása, másrészt a képek is mind egyetlen gyűjteményből származnak. A Franciaország második legnagyobb modern- és kortársgyűjteményével rendelkező Saint Étienne-i Modern Művészetek Múzeuma ajándékozott meg minket ezzel a kiállítással, de előttünk Pármában, Pozsonyban és Besztercebányán is jártak már a képek - sőt a budapesti tárlat végeztével még Pécsett és Belgrádban is megtekinthetjük a műveket. Az összekötő személy dr. Hegyi Loránd, aki nem csak a Saint Étienne-i múzeum igazgatója, de tagja a Kogart Alapítványnak is.

Hegyi személyes kedvencei állítólag a legújabban szerzett képek, a George & Gilbert alkotópáros, illetve Christian Boltanski fotóalapú munkái, melyek a művész saját sorsa helyett már más életutakat próbálnak kibontani. De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk előbb az ígért vonalat, amit a kiállítás felvázol nekünk: az 1910-20-as évek "klasszikus" avantgárdjától (főként a kubizmustól és a dadaizmustól) indulunk, majd a második világháborút követő absztrakt stílusokból, illetve a hatvanas, hetvenes évek pop-artjából kapunk egy jókora merítést, végül az elmúlt évtizedek mindent újragondoló posztmodernjével zárul a válogatás.

Az első csoport legnevesebb, a kiállításon részt vevő képviselői - a címben is jelzett Fernand Léger mellett - Francis Picabia és Kurt Schwitters. Mindhárman igen sajátos művészek voltak, és a korszellemnek megfelelően eléggé sokoldalúak: Léger például kubista jellegű festészete mellett a film területére is bemerészkedett; a dadaista Picabia és a szintén ebben a stílusban működő Schwitters pedig az irodalomban szerzett vitathatatlan érdemeket. Előbbi, spanyolországi tartózkodása idején, megalapította a 391 című folyóiratot, amely idővel a legszemtelenebb, leginkább szentségtörő dadaista orgánummá nőtte ki magát; utóbbi pedig Anna Blume című versével írta be magát az avantgárd költészet halhatatlanjai közé. Schwittersről egyébként azt is elmondhatjuk, hogy több képe is szerepelt a nácik által 1937-ben rendezett, Entartete Kunst (Elfajzott művészet) című tárlaton, melynek záróaktusa az volt, hogy a kiállított műveket egytől egyig elégették - a sors iróniája, hogy ma már sokan a kollázs legnagyobb mesterének tartják Schwitterst.

A kiállítás címében szereplő Jean Dubuffet és Andy Warhol egyaránt egy későbbi kor művészei, bár Dubuffet valamivel korábban kezdett el alkotni. Ő egyébként nem kevésbé volt sokoldalú, mint avantgárd társai: a nevével jelzett alapítvány számtalan festményt, szobrot és építészeti makettet őriz, továbbá irodalmi és zenei munkásságának is emléket állít. Műveiből egyébként két éve mi is láthattunk egy kiállítást, a Ludwig Múzeumban; az akkori áttekintés - ahogyan a mostani is - Dubuffet képzőművészeti tevékenységére koncentrált: ő a gyerekrajzokra emlékeztető, durva vonalakkal dolgozó art brut képviselője volt. Egyébként pedig - elvonatkoztatva a stílustól - az anyag szerelmese: állandóan textilt, homokot, fémet és más, oda nem illő dolgokat próbált a vászonra vinni, és a litográfia területén is számos újítás fűződik a nevéhez.

Hans Hartung: T-1949-I, 1949

Andy Warholt talán nem kell bemutatni senkinek: a szlovák származású, fehér hajú férfi a popkultúra egyik ikonja. Már csak legendás összejövetelei (ahol a Velvet Underground tagjaitól kezdve David Bowie-ig mindenki megfordult) is a kor jelképének számítanak, képzőművészeti tevékenysége (a Campbell leveses konzervvel, Marilyn Monroe sokszorosított arcképével) pedig egy gyökeresen új utat jelölt ki a követők számára. Ha azt vesszük, tematikailag Warhol is ugyanazt az eljárást alkalmazta, mint Dubuffet: az ember mindennapi tárgyait helyezte művészete középpontjába - csakhogy Warhol esetében ezek a tárgyak már a reklámosított társadalom, a popkultúra termékei voltak. Dubuffet-nél még van valami gyermekies öröm, Warholnál már az unalom dominál - hasonlóképpen az unalomról szólnak filmjei is: a Sleep-hez egy alvó barátját filmezte öt és fél órán keresztül, az Empire-ben pedig az Empire State Buildinget nézhetjük több mint nyolc órán át.

A kortársakat többek között a már említett George & Gilbert alkotópáros, valamint Christian Boltanski képviselik. Mindketten (illetve mindhárman) újragondolják, amit a modernizmus adott a képzőművészetnek, így Dubuffet és Warhol tárgyai, illetve elvont vagy épp túlságosan is konkrét (értsd: mindenki által ismert) emberei helyett a valós embert helyezik a középpontba - no nem saját magukat, hisz attól már kellőképp elidegenedtek, hanem más, ismeretlen személyeket. George és Gilbert hálószerű, egymásra utaló fotókompozíciói és Boltanski kiselejtezett, kidobott magánfényképekből összerakott installációja egyaránt a tömegben megbúvó, névtelen egyént kutatja. Talán kétségbeesett lenyomatoknak tűnnek, melyek szeretnének megőrizni valamit az elmúlt emberekről, de - akárcsak az egész kiállítást - vehetjük tiszteletadásnak is, főhajtásnak a huszadik század előtt.

Léger, Dubuffet, Warhol és mások - Kalandozások a 20. század művészetében - Kogart Ház (VI., Andrássy út 112.), 2005. december 6.-2007. január 5. Jegyár: 200-800 Ft.

Apats Gábor