Az euramerikai magyar játszmája

Sam Havadtoy különleges szilveszterindítóval kedveskedik nekünk: december 31-én nyit legújabb kiállítása, a Bobby Fischer és Borisz Szpasszkij legendás, 1972-es sakkvilágbajnoki döntőjét reprodukáló Játszma.

Sam Havadtoy azoknak is bőven szolgálhat érdekességgel, akik nem kedvelik annyira a kortárs képzőművészeteket, hiszen a mester magánélete önmagában is roppant izgalmas: húsz évig élt együtt John Lennon özvegyével, Yoko Onóval, egykori baráti körének pedig többek között Andy Warhol is tagja volt. Világjárása során a szülőváros London után, hosszabb-rövidebb ideig éldegélt Magyarországon, New Yorkban és Genfben, 2000 óta pedig újra hazánkban tevékenykedik. Sokan egyfajta médiumként tekintenek rá annak okán, hogy a mai napig szoros kapcsolatot tart fenn a New York-i kortársakkal - ő maga egyenesen "euramerikai"-nak titulálja magát.

Öndefiníciója arra utal, hogy művészetében sajátos módon keverednek az európai - főként magyar - hatások és az amerikai elemek. A tengerentúlról az elsőre is látható, letisztult formavilág, kontinensünkről pedig az anyag iránti vonzalom, illetve az egyéni sorskövetés, a névtelen emberek iránti érzékenység ivódott belé. A mostani kiállításon is ugyanez a helyzet alakul ki: a letisztultság egyből feltűnik, hisz hogyan is lehetne bonyolultan ábrázolni egy híres sakkjátszma negyvenegy lépését? - legalábbis, ha a dokumentálást, a pontos megjelenítést tartjuk szem előtt. A Játszma egy sorsfordító sakkparti művészi reprezentálása - az amerikai Bobby Fischer heroikus küzdelmét ábrázolja Borisz Szpasszkijjal, és egyszersmind az egész szovjet rendszerrel.

Nem túlzás, az 1972-ben, Reykjavíkban megrendezett sakk-világbajnoksági döntőre - Fischer győzelmére - sokan a mai napig a hidegháború metaforájaként gondolnak. Akkoriban a sakkot amúgy is fontos eszköznek tekintette a szovjet diplomácia: Fischer feltűnése előtt (már 1948-tól) a szovjetek uralták a sakkuniverzumot, és a vezetők váltig azt bizonygatták, hogy ez a szovjet rendszer felsőbbrendűségét is mutatja. A másik oldalról is nagy volt a nyomás: Fischerben állítólag maga Henry Kissinger tudatosította, hogy a nemzetért harcol. (A küzdelemről David Edmonds és John Eidinow írt könyvet, mely magyarul Bobby Fischer háborúba indul címmel jelent meg.)

Havadtoyt személyesen akkor kezdte érdekelni a történet, amikor Lennon halála után Yoko Onóhoz rengeteg emlék és ajándék érkezett. A művész visszaemlékezése szerint, a sok baráti üzenet közül "kevés volt furcsább és meghatóbb, mint az a kézzel készített, ötször öt centiméteres bőr sakktábla, melyet 1983-ban a sakkvilágbajnok, Bobby Fischer küldött". Havadtoy ösztönösen kezdett beletemetkezni a sakk világába, Yoko Onóval ezután egészen 2000-ig (vagyis szakításukig) minden nap három játszmát is játszottak. Így a Játszma nem csak Fischer nagyformátumú alakjának és a feledhetetlen mérkőzésnek állít emléket - a művész egy meghatározó életszakaszára is reflektál.

Havadtoy olyan különleges technikát alkalmaz, hogy a kiállítás egy csapásra izgalmassá válik azok számára is, akik amúgy nem tudnak sakkozni: az egyes lépéseket úgy különbözteti meg egymástól, hogy a képek külön-külön műalkotásként is megállják a helyüket. És itt jön a képbe Havadtoy európaisága: már az anyaghoz való vonzódása is innen származhat (szemben a formaközpontú Amerikával), de maga az anyag is meghatározhatóan európai: nem más, mint csipke.

Az igazából mindegy, hogy brüsszeli vagy netán halasi a csipke, hiszen mintázata a kompozícióba illesztve, egymásra rétegződve alig észrevehető. Ugyanígy, szinte láthatatlanná válnak a mögöttük húzódó egyéni élettörténetek, a hajdani csipkekészítő asszonyok sorsa is. Mindenesetre az anyag kétértelmű funkciója (az elfedés és az anyagon keresztüli láttatás) megmarad: műveihez Havadtoy ugyanúgy használ fehér, menyasszonyi csipkét, mint a csábító szerető fekete csipkéjét - ezzel a kettősséggel, mintegy párharccal is utalva a sakkjátszmára. Mellesleg, akárcsak a sakk témájával, a csipke anyagával a művész önmagára, önnön szenvedélyére is reflektál, hiszen a napi három sakkjátszma mellett, jó tíz éve gyűjti a régi csipkéket is.

Sam Havadtoy: Játszma - OSA Archívum Centrális Galériája (V., Arany János u. 32.), 2006. december 31 - 2007. február 11.

Apats Gábor