"Az élet nem a halállal végződik" - elhunyt Polcz Alaine

Ma reggel hét óra után öt perccel életének 85. évében elhunyt Polcz Alaine pszichológus, író. Halála csendes volt, amelyet egy olyan embernek kívánnánk, aki sokat foglalkozott a halállal, és sok embernek segített, hogy foglalkozni tudjanak vele: otthonában, hosszú betegség után, szerettei körében halkan elszenderedett. Polcz Alaine alapozó fontosságú műveket publikált a gyerekek haláltudatáról, thanatológiai, pszichológiai munkái kézikönyveknek számítanak. A nevéhez fűződik a gyógyíthatatlan betegek testi és lelki szenvedéseinek enyhítését, a humánus kezelést, az emberi méltóság megőrzését célul kitűző Magyar Hospice Mozgalom megalapítása és elindulása, ő volt a Magyar Hospice Alapítvány elnöke.

Polcz Alaine ma reggel hét órakor, hosszú betegség után elhunyt otthonában, szeretteitől kísérve. Ő volt a halál egyik legértőbb filozófusa, írója és pszichológusa egy személyben, akinek nevéhez úgy hozzátapadt a "thanatológus" szó, mintha második keresztneve lenne. Saját halálára tudatosan készült, az utolsó percig szembe akart nézni azzal, amellyel évtizedek óta foglalkozott, és amelyről azt tartotta: "az élet nem a halállal végződik". Két hét múlva, október 7-én töltötte volna be a 85. életévét.

Polcz Alaine 1922. október 7-én született Kolozsváron. A halál témájához nagyon furcsa, személyes élmény hozta közel: 19 évesen a II. világháborúban szerzett sérülései miatt kórházba került, ahol újjá kellett éleszteniük őt az orvosoknak. Életének erről az időszakáról szól Asszony a fronton című dokumentumregénye. A halálközeli élmény hatására kezdett pszichológiával, a halál és a gyász kutatásával, vagyis thanatológiával foglalkozni. A háború után iratokozott be az ELTE pszichológia szakára, 1949-ben szerzett diplomát - és ez volt az az év is, amikor Mészöly Miklósnak, a XX. század egyik legkiemelkedőbb írójának felesége lett.

Polcz Alaine pályájának kezdetén felnőtt betegekkel folytatott művészeti terápiát, majd játékdiagnosztikával foglalkozott, játékteszteket dolgozott ki gyermekek számára. Több mint ötven évig foglalkozott haldokló gyerekekkel és felnőttekkel, eközben rengeteg könyvet is írt erről a témáról. Legutóbb a SOTE II. Számú Gyermekklinikáján a beteg, haldokló gyermekeket és hozzátartozóikat segítette. Meggyőződése volt, hogy a legjobb, ha a halállal otthon szembesülünk, családunk körében, ezért mindent megtett, hogy a gyerekek is hazakerülhessenek, és otthonukban, szüleik és játékaik között lehessenek az utolsó napokban. 1991-ben alakult meg vezetésével a Magyar Hospice Alapítvány, amely a gyógyíthatatlan betegek emberhez méltó halálát, élettől való búcsúzását segítette külföldi példa nyomán hospice-szolgálatok létrehozásával. Humánus munkájáért, emberségéért 2001-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét.

Polcz Alaine

Polcz Alaine azt tartotta, az utolsó percek meghatározzák az öröklétet. "Már az Utolsó mérföld című, Bitó Lászlóval együtt írt könyv szövegeiben is érezhető volt, hogy készült a halálra" - mondta Csordás Gábor, az írónő köteteit gondozó Jelenkor Kiadó igazgatója. "Végig akarta csinálni, az utolsó percig szembe akart nézni ezzel a folyamattal." Vajon ő, a thanatológus, milyen gondolatok közepette lépte át a küszöböt? Nem volt egyedül.

Furcsa, hogy ő éppen annak a napnak a reggelén szenderült halálba, amikor bemutatták volna azt a kötetet, amelyben pályatársai, kollégái köszöntötték őt 85. születésnapján. Esterházy Péter, Göncz Árpád, Görgey Gábor, Kukorelly Endre, Márton László, Nádas Péter, Nemes Nagy Ágnes, Baranyai László, Bitó László, Shäffer Erzsébet idézték meg alakját írásaikban. Az Alaine című kötet bemutatója ma délután négykor lett volna Pécsett. "Döbbenetes, hogy éppen ma reggel ment el" - mondta Csordás Gábor. "A születésnapi ünneplés most így megemlékezéssé alakul."

"Amikor az ember haldoklik, félni kezd. Fél attól, hogy jön a rossz, és rémképeket fog neki mutatni. Ez azonban csak képzelgés. A Tibeti halottaskönyv szerint le kell ülnie egy olyan embernek az eltávozó mellé, aki egy vele. Tudatosítani kell a haldoklóval, hogy mi megy végbe most benne. Ha ezt a haldokló elfogadja, akkor ezáltal túllép a fantáziaképeken... A Perzsa halottaskönyv szerint mindenkinek át kell jutnia a könnyek folyóján. Sírásunkkal azonban odaköthetjük az elhunytat... Régen a siratás természetes volt. Azonban mostanra tabu lett a gyász, és ezáltal akár patológiás tünetek léphetnek fel. A gyász szó viszont nem csak a halotti gyászra értendő. Lehet gyászolni szerelmet, háborút, bármit... Előbb el kell merülni a gyászba, hogy utána kiemelkedhessünk..." (Részlet Polcz Alaine műveiből)

Polcz Alaine főbb művei:
A rend és a rendetlenség az emberi cselekvésben, 1987 (a rend és a rendszer szerepéről)
A halál iskolája, 1989 (a gyermekek haláláról)
Asszony a fronton, 1991 (regény)
Meghalok én is? A halál és a gyermek (1993) (a gyermekek haláltudatáról)
Macskaregény, 1995 (regény)
Éjjeli lámpa, 1996 (eszzék)
Ideje a meghalásnak, 1998 (ember és halál viszonya régen és ma)
Főzzünk örömmel!, 1998 (életszerető szakácskönyv)
Világjáték, 1999 (játékok gyerekeknek)
Az életed, Bíró Berta, 2000 (regény)
Leányregény, 2000 (regény)
Gyászban lenni, 2000 (tanulmányok)
Élet és halál titkai, 2001 (halálról gyermekeknek)
Gyermek a halál kapujában, 2001
Karácsonyi utazás, 2002 (regény)
Kit siratok? Mit siratok?, 2003 (önéletrajzi írás)
Kit szerettem? Mit szerettem?, 2004 (vallomások)
Együtt az eltávozottal, 2005 (esszék)
Egész lényeddel, 2007 (emlékirat)
Meghalok én is?, 2007 (tanulmány)
Az utolsó mérföld (Beszélgetés életről, halálról - testről és lélekről), 2007