A társasjátékok reneszánsza I.: Catan telepesei

Régen volt már, amikor dupla hatosért imádkoztunk a Ki nevet a végén? fölött könyökölve vagy konyhabútorra gyűjtögettünk a Gazdálkodj okosan! című klasszikussal. Az utóbbi években hatalmas divatját láthatjuk a gyönyörű kivitelezésű, újabb típusú asztali társasjátékoknak, amelyek mind valamilyen távoli földrészre vagy messzi korba kalauzolnak minket. Cikksorozatunkban a társasjátékoknak ezt az új generációját mutatjuk be: melyiket vegyük magunknak, melyiket az anyóséknak, és mire számítsunk? Catan, Carcassone és társaik, illetve a jó öreg riválisok, Rizikó, Cluedo, Scotland Yard képekkel turbózva nyárig az [origo]-n. Hagyd abba a mutogatást, az Activity-n kívül is léteznek játékok.

A Catan telepesei névre hallgató alapjátéknak három kiegészítője került forgalomba Magyarországon: a Tengeri utazó, a Lovagok és városok, illetve a Kiegészítő készlet 5-6 játékos részére, ez utóbbi csak az alapjátékot bővíti.

A Tengeri utazó-hoz jár az alapjátékból már megismert mezőkből jó pár darab (érkezik két aranymosás is), illetve kis hajók. A házakhoz, utakhoz hasonlóan csinos, festett hajócskák tulajdonképpen hasonló szerepet töltenek be, mint az utak: segítségükkel a tengerekkel bővült, hatalmas játéktáblán útra kelhetünk eredeti szigetünkről újabb földterületek felé. Ebben rejlik a Tengeri utazó erőssége: nem vagyunk bezárva az alapjáték által kijelölt szűk szigetre, ahol az első öt percben le van osztva minden, hanem más szigeteken fordíthatunk helyzetünkön.

A kiegészítővel megnövelt számú mezőket immáron végtelenül sokféleképpen tehetjük le. Nagyon jó ötlet, hogy a kiegészítőhöz szánt szabálykönyv tizenegy (!) terepjavaslatot, azaz "jelenet"-et tartalmaz, és mindegyikhez kiegészítő szabályokat illeszt, hogy gördülékenyebbé tegye a játékot, és természetesen felhívja figyelmünket, hogy magunk is kitalálhatunk saját jeleneteket.

Mi a meglévőkből az Óceánia nevűeket nagyon ajánljuk: itt egy nagy szigetnyi mező hátára fordítva, számkorong nélkül várja, hogy valaki "felfedezze", és kiderüljön értéke (A nagy Catan nevű játék hasonló.)

A Lovagok és városok nagyon csábító kiegészítő, amikor a polcról leszedve a hátoldalát nézegetjük, új tartozékok, új lehetőségek, politika, kultúra, gazdaság és metropolisz, ez kell nekünk, gondoljuk. Nézzük meg, mit rejt a sok kiegészítő szabály.

A Tengeri Utazó-val bővített játék felülről (közelebbről az Óceánia/4 terep)

A Lovagok és városok két nagy újítást hoz: az egyik, hogy bejönnek a képbe a lovagok és velük együtt a harc; a másik, hogy beindul az ipar, vannak már termékek (textil, könyv, pénz), amelyek segítségével városunkat három irányba fejleszthetjük (textil -> gazdaság, könyv -> kultúra, pénz -> politika), és minél fejlettebbek vagyunk, annál több kiváltság ér bennünket (több fejlesztéskártyát húzhatunk).

Hamar meg fogjuk látni, a harc-elem lényegtelen része e játéknak: a tehetősebb játékosok pillanatok alatt képesek lesznek vásárolni katonákat, akiket elég egyszer megvenni, és onnantól kezdve elég a kalózhajó minden közeledtekor megetetni őket egy darab búzával. Hurrá, a közeledő barbár hadakat minden esetben megveri Catan egyesített serege, azaz semmi nem történik, kalózhajó vissza, az összefogás az amúgy vetélkedő játékostársak között nemes eszme, de a gyakorlatban annyit jelent, hogy általában elég gyorsan kiiktatódik a játék eme szegmense. Van olyan lehetőség (a szabálykönyv szerint "játékvariáció"), hogy az erős, sok katonát összegyűjtő játékosoknak a barbárok érkezésekor nem kell az összes hajójukat háborúba küldeni. Ez nyilván Catan vereségét idézi elő, de ilyenkor csak az veszít a játékosok közül, akinek a legkevesebb katonája volt - vagyis az, aki amúgyis a leggyengébb.

A Lovagok és városok fejlesztés-kalendáriuma

A Lovagok és városok azoknak való, akik szeretik a konfliktusokat: ezzel a kiegészítővel a játék valóságos küzdelemmé válhat, amelyben számtalan alkalmunk nyílik, hogy keresztbe tegyünk másoknak. Az új kártyák révén előre meghatározhatjuk dobásunk értékét (Alkimista), felcserélhetjük az egyes mezők számkorongjait (Feltaláló), lebonthatunk egy útszakaszt riválisunknál, majd felépíthetjük magunknál (Diplomata) vagy éppen egy erősebb ellenfelünk kezéből csoportosíthatunk át két nyersanyagot saját tulajdonunkba (Kereskedő mester). A bővítés mindenképpen azoknak szól, akik unalmasnak és álszentnek találják a békés egymás mellett élést, szívesen konfrontálódnak másokkal, és nem feltétlenül a fair play hívei.

Ebben rejlik a játék veszélye is: bebetonozza a kialakult erőviszonyokat. Ha az elején rossz helyre települtél, nem lesz semmid, így fejleszteni sem tudsz. A fejlesztéskártyákkal ideig-óráig lehet machinálni, de az a tapasztalat, hogy csupán segítségükkel győzedelmeskedni még nehezebb, mint az alapjátéknál. Nem lehet az egész játékot végigzsákmányolni önálló termelés helyett, annál is inkább, mert a játék logikája miatt egy idő után elhagynak a többiek.

Ha elképzeljük, hogy az alapjátékban két fő stratégia képzelhető el: a terjeszkedés, új utak és új mezők keresése, illetve a statikus fejlesztés és gyarapodás, akkor a Tengeri utazó az első, a Lovagok és városok a második irányra koncentrál. Ki mit kedvelt meg az alapjátékban, azt a stratégiát viheti tovább az adott kiegészítő megvásárlásával. Mi csak annyit tudunk mondani, hogy az alapjátékban benne lévő apró döccenőt (az első helyezkedés mindent eldönt) a Tengeri utazó mintha jobban orvosolná - de természetesen ezzel lehet vitatkozni a kommentekben. Az biztos, hogy akár az alapjátékról, akár bármely kiegészítőről legyen szó, aki nyerésben van, az mindig nagyon élvezi. Ez a társasjátékok természete...

Ha gondolkoznál, melyik társasjáték megvásárlásába ruházz be, várd meg sorozatunk következő cikkét, amelyben a Carcassone nevű, puzzle-szerű, területfoglalós játékot mutatjuk be!