Sokféle sztereotípia él bennünk Hollandiáról: homoszexuális házasság, szivárványszínű zászlók, legális könnyű drogok vagy a városi biciklizés - mind azt erősíti, hogy az északi ország a tolerancia és a szabadság földje. A Holland Cunami kérdőre vonja az előítéleteket, és azt sugallja, erősebb ott az idegengyűlölet és a félelem, mint képzelnénk.
"Amikor Theo van Goghot (szélsőséges jobboldali kijelentéseiről elhíresült filmrendezőt - a szerk.) lelőtték 2004-ben, akkor elszabadult a pokol, kitört a sok elfojtott kulturális különbség" - meséli Ardai Petra. "Mindenki ellenségesen kezdett el viselkedni mindenkivel. Ha valaki kimegy 18 évvel ezelőtt, és azt gondolja, hogy ez az élet itt kint élhető, van szabadság, jó a légkör, akkor ez számára nagy csalódás. Én így éltem meg: a sajátodnak érzed, és egyszerre kidob magából."
Hollandia a múlt évszázadban még a világ egyik legtoleránsabb országának számított a bevándorlókkal szemben. Az évtized elején azonban felerősödtek a bevándorlásellenes hangok az északi országban, ahol főleg a muzulmán közösség számottevő. Az egymilliós közösség a holland lakosság hat százalékát teszi ki.
Az anti-immigrációs politika egyik főalakja, Pim Fortuyn hat évvel ezelőtti meggyilkolása, majd a magát radikális kijelentésekre ragadtató ("kecskebaszó moszlimok") filmes személyiség, Theo van Gogh halála kiélezte a holland helyzetet. Szigorodott a bevándorláspolitika, és a 2007-ben megalakult új kormánykoalícióban nagyobb hangsúlyt kapnak a konzervatív érdekek.
"Sokan azt gondolják, hogy jó, hogy ez a sok indulat felszínre bukkant" - mondja Ardai Petra. "Intolerancia eddig is létezett, csak elrejtve. Most legalább tudjuk."
Egy magyar néző számára sokkoló, amikor a holland-magyar színtársulat előadásánegy olyan Hollandiával szembesül, amelyet nem ismer: ahol az emberek ugyanúgy panaszkodnak, mint nálunk, sőt félnek kimenni az utcára vagy bevásárolni. A toleráns, fejlett és boldog Hollandia helyett egy paranoid, idegenektől rettegő, gyűlölettől forrongó Hollandiát kapunk a Keletiben?
Próba közben |
"Mindenképpen árnyaltabb lesz az előadás után a kép, amelyet Hollandiáról alkotnak magukban a magyarok, de talán reményt is ad" - magyarázza Ardai Petra. "Másutt is van korrupció, másutt is van nyavalygás - és ott is emberek laknak."
Az előadás élete nem áll meg a Keleti pályaudvarra tervezett bemutatónál: a társulat megy Pécsre is, októberben pedig a hollandok szembesülhetnek magukkal. "Ha Amszterdam nyitott város akar lenni, fel kell vállalni a konfrontációt. Az a Hollandia-kép, amit terjesztenek, már kiüresedett. Ha értelemmel akarjuk megtölteni, kérdőre kell vonni újra és újra."