Június 5-én, csütörtökön este hétkor a vendéglátó város színházának Ivanov-előadásával nyit a VIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT), a legrangosabb hazai színházi fesztivál. A tíznapos szemle versenyprogramjában tizenhat magyar nyelvű előadás szerepel, határon túliak és magyarországiak vegyesen. Minden darabot átlagosan kétszer mutatnak be a vendégségbe érkező társulatok, és ez már sokadik éve mutatkozik kevésnek: a legérdekesebb előadásokra jóval a POSZT kezdete előtt elfogynak a jegyek - amelyeket úgyis csak a helyszínen, személyesen lehet megvásárolni.
Ez a helyzet most is - május 6-án, a jegyárusítás első napján a színházfanatikusok többsége már a hajnali órákban a pénztárnál cövekelt le, az első vásárló éjjeli fél kettőkor (!) telepedett le a csukott ajtó elé. Így nem csoda, ha a stúdió és kamaratermi produkciók többségére a jegyek már délre elkeltek, és a Csányi Sándort, Nagy Ervint felvonultató Térey-darabra (Asztalizene) is az első nap ki lehetett aggatni a "megtelt" táblát. A jegyiroda információi szerint jelenleg a jegyek tíz százaléka szabad még a versenyelőadásokra. Ne csüggedjünk, erős idegzetűek és bátorlelkűek ettől még megreszkírozhatják a pécsi utazást, hiszen egyrészt lehet bazírozni az üzérekre, másrészt a versengő esti előadásokon kívül még kétszáz off-program várja az érdeklődőket.
Persze az örök alternatívát nyújtó off-programok nem terelik el a figyelmet a tétre menő megmérettetésről: a POSZT valóban nagy ranggal bír a színházak között. Ha megnézzük pár évre visszamenőleg, ki vitte el a "hazai színház Oscart", azt látjuk, pont ezek azok, amelyekre még ma sem lehet jegyet kapni (különös tekintettel a 2005-ös ledarálnakeltűntem-re, Bodó-Vinnai-produkció, idén is lesz egy, a Fotel; vagy a tavalyi győztes, az Örkény Színház Finito-ja, de lehetne sorolni még, a Krétakör Siráj-a vagy a Katona Top Dogs-a, amelyekre szintén nem volt egyszerű jegyet szerezni).
Talán nem mindenki tudja, hogy a POSZT zsűrizése rendhagyó módon működik: egy esztendőnyi színházba járás, azaz jó másfélszáz előadás megtekintése után minden évben egyetlenegy művész jelöli ki azt a másfél tucatnyi előadást, amelyet versenyzésre méltónak talál. A "válogató ember" idén Kukorelly Endre író volt (tavaly Dömölky János filmrendező tiszte volt a szemezgetés, sokan vitatkoztak is döntéseivel; jövőre pedig Janisch Attila fog válogatni). A versenyprogram összeállítása után természetesen szigorúan szakmai stáb veszi át a zsűrizést: kilenc díjról kell döntenie a héttagú grémiumnak, amelyben minden színházi szakmát (dramaturg, rendező, kritikus, drámaíró, színész stb.) - egy-egy tag képvisel, és van emellett színész- és közönségzsűri is.
Az előzsűrizés tehát nagyon erősen szubjektív, de ez talán nem olyan nagy baj; így eltérő szakmák és gondolkodásmódok is helyet kapnak a színházi világban; Kukorelly például bevallotta, hogy ezelőtt nem is nagyon járt színházba sokáig. Válogatásából azonban látszik, az új utakat kereső, rendhagyó produkciókat részesíti előnyben, egy csomó kis alternatív társulat, magánszínházi előadás szerepel a kínálatban, illetve merészségükről ismert nagy rendezők, és botrányszagú fiatal tehetségek. Nézzük tehát a versenyző darabokat - a bemutatkozás sorrendjében.