"Nézd, Capa is van olyan fontos, mint Van Gogh! - fotóikonok a Szépművészetiben

Már nagyon hiányzott Budapestre egy gesztusértékű fotótörténeti kiállítás, amely a XX. század nagy karriert befutó műfaját, a fényképet a nemzetközi trendeknek megfelelően a hagyományos festmények mellé emelné a képzőművészet rangsorában. A tekintélyes Szépművészeti Múzeum most megtette ezt a lépést, Lélek és Test, Kertésztől Mapplethorpe-ig című, augusztus végéig látható tárlata bátor állítást fogalmaz meg: "nézd, Capa is van olyan fontos, mint Van Gogh!" Szép válogatás izgalmas elrendezésben, de ami még ennél is lényegesebb: olyan nemzetközi fotóikonok munkái függnek most egymás mellett a Hősök terén, mint Robert Mapplethorpe, Cindy Sherman, Rodcsenko, Man Ray, Irving Penn, Stuart Franklin, Lewis Hine és Helmut Newton. Végre.

A Szépművészeti Múzeum most nyílt Lélek és Test, Kertésztől Mapplethorpe-ig című kiállítása tényleg fontos esemény: elszórt, egy-egy életművet felvillantó tárlatok (például volt már Cartier-Bresson a Ludwigban, Capa a Nemzeti Galériában, Helmut Newton és Annie Leibovitz szintén a Ludwigban, még a Várban) után régóta esedékes volt nálunk egy nagyobb, átfogó fotókiállítás, amely végre megmutatja, ez a műfaj nem feltétlenül azonos azzal, amit sajtófotó címszó alatt látunk évenként a Néprajzi Múzeumban. A Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatójának, Baki Péternek a kurátori működése nyomán előállt kiállítás nem nagy, de ütős.

"Nem elég, ha tehetséges vagy; magyarnak is kell lenned" - mondta Robert Capa (Friedmann Endre Ernő) arról, hogy a század közepén tucatnyi világszínvonalú magyar fényképész nyüzsgött Európa és Amerika nagyvárosaiban. A fotóra már csak azért is érdemes odafigyelnünk, mert nekünk, magyaroknak ez komoly sikerágazat. A világ ezt már konstatálta, André Kertész vagy Marton Munkácsi neve sokkal ismertebb, mint például Csontváryé; mint ahogy az is közismert, hogy Robert Capa exponálta a század leghíresebb felvételeit.

Fontos volt az Ernst Múzeum 2006 végén nyílt (M)érték című fotókiállítása, amely Kertész, Capa, Brassai, Moholy-Nagy és Munkacsi bemutatásával megrajzolta a magyar fotózás "hőstörténetét".

A Szépművészeti Múzeum ezt az utat folytatja, miközben nyit a nemzetközi és a kortárs alkotók felé: a 220 fotónak közel felét olyan rangos külföldi gyűjtemények bocsátották a Szépművészeti rendelkezésére, mint a New York-i Modern Museum of Art (MoMa), a párizsi Pompidue, a George Eastman Házban helyet kapott Nemzetközi Fotómúzeum vagy A 20. század fotóművészete című Taschen-fotózsebkönyv képeit adó kölni Ludwig Múzeum.

Így fogad minket a Szépművészeti | Nézz még képeket!

A Magyar Fotográfiai Múzeumból biztos kézzel válogatott hazai anyag és a nemzetközi gyűjteményekből kölcsönzött híres fényképek finoman szövődnek egybe a kiállításon, egymást kölcsönösen távlatba helyezve. Így kerül Máté Olga vagy Pécsi József aktja mellé Man Ray híres hegedűs nője és Horst fűzős női háta. Ez a szép összefonódás a kiállítás nagy élménye: egyik remekmű után sorjázik a másik, és igen sok alatt az a felirat: Magyar Fotográfiai Múzeum. Jó érzés, és meglepő tapasztalat: Mapplethorpe nélkül Kertész sem lenne ugyanaz, mint ahogy a híres történet szerint Cartier-Bresson sem fényképezgetett volna a mi Munkácsink nélkül (a francia fotós többször nyilatkozta azt, hogy magyar kollégája Néger fiúk a Tanganyika-tó partján című képe láttán választotta ezt a szakmát; a képbe beleleshetsz fönt, a piros kalapos lány válla fölött).

Picasso fogad a bejáratnál | Nézz még képeket!

A múzeum előzékenyen eligazítja a nagyközönséget a fotósok között: a híres alkotók (például Käsebier, Stieglitz, Hine) műveit kiemeli a falból, hogy a figyelmetlenebb látogató tekintete se csússzon át rajta, és azok mellett a képek mellett, ahol elkél a magyarázat (például Cindy Sherman Cím nélküli filmjelenetei, Szabó Dezső makettfotója a bombáról), olvashatjuk a rövid magyarázatot. Még sincs az az érzésünk, hogy iskolás módon szánkba lenne rágva a fotótörténet: nincsenek hosszas leírások a század elején dívó festői stílusú fényképezésről, később az újtárgyiasság divatjáról, a Bauhausról vagy kanyargó életutakról.