Vízibábok és daloló Óriás Vénusz - ez is Sziget

Oké, mindenki a koncertekre van rápörögve, pedig ahhoz a "Sziget-fíling"-ként emlegetett valamihez, ami általában a békés természetű fórumozók fő ellenérve szokott lenni az éppen aktuális zenei felhozatalt csepülő, heves hangvételű vitákban, eltéphetetlenül hozzátartozik a tanácsadó rabbi, a tejivó bár, a törökülésben végignézett kortárstánc-előadás és az üresjáratokban betépve megnézett furcsa installációk. Idén jó néhány új dologba futhatsz, mondunk is párat, hogy tudd, mit keress. Művészet ambient hangulatban, első napra.

Vicces dolog a Luminárium és a tarotlabirintus, de a spirituális bolyongásra affinitást érző, régi szigetelők valószínűleg már mindkettőt bejárták. Főleg nekik jó hír, hogy lesz idén több új fícsör: a szürrealizmus szelleme költözik a Szigetre Patrice Hubert kinetikus szoborparkja képében, debütál az élénk narancssárga színű, gumi-Willendorfi Vénusz, Vivaldira ugrálnak az olasz akrobaták, és speciális, vízben tükröződő bábelőadást mutat be a Vietnami Nemzeti Vízi-bábszínház társulata. Az információnál határozott jobbos, a pénzautomatánál lassú szivárgás dél felé, és ott vagy a sűrűjében.

Az Octopus helyszínén állítják föl idén először a Willendorfi Vénuszt formázó, hatalmas, narancssárga guminőt, amely mindennap ötször, ugyanabban az órában dalra fakad. Szerencsére a hőlégballon anyagból készült, felfújt szobor belsejéből nem magnón fog szólni a zene, hanem öt kiváló énekesnő lesz az óriás Vénusz magyar hangja. Az öt különböző korú nő különböző hangulatú dalokban énekli meg az idő múlását: hajnali hatkor Tóth Evelin kelti a fesztivállakókat, délben Anne-Clarie Merucci énekel, délután háromkor Siposné Marika, este nyolckor Miklusicsák Aliz indítja az estét, éjfélkor pedig Kiss Erzsi búcsúztatja.

A narancssárga szoborral szemben, a színházi domb oldalában kap helyet a Szigeten szintén idén debütáló vízibáb-társulat. A vízi bábozás majdnem ezeréves színházi hagyomány Észak-Vietnámban: először a rizsföldeken vízben tocsogó földművesek kezdtek el bábozni, hátha a rituálisan eljátszott jelenetek szerencsét és jó termést hoznak. Családi dinasztiák őrizték századokon át a bábkészítés és a játéktrükkök titkát, míg mára a műfaj hivatalosan is a világörökség részévé vált. A Szigetre a Vietnámi Nemzeti Vízi-bábszínház látogat el, A falu lelke című darabjával.

Az élénk színű bábok a vízben megkétszereződve, csilingelő távol-keleti zene kíséretében az észak-vietnámi rizsföldek világát mutatják be, ahol bivalyokkal szántanak a férfiak, a halászok békát pecáznak, az asszonyok rizst vetnek, és a sárkányok az élet mindennapos szereplői. Az előadást kétszer láthatjuk egy nap, délután négykor és este fél tízkor. A két előadás között meg lehet nézni a bábokat közelebbről.

Ha a délutáni előadást nézed, beugorhatsz utána a Vándor Vurstli helyszínére, ahol miniatűr bábszínházak rendezkedtek be: a francia Teatro Golondrino bőröndszínházzal érkezett, de itt látható a La Malette társulat mikroszkopikus Andersen-meséje, Gulyás László világraszóló Egérparádé-ja Kiskunfélegyházáról és a Karzat Alapítvány szekrényjátékai is Győrből.

A Hammerworld Színpad helyére költöző Luminárium mellett fogod találni a Kinetikus Szoborpark néven futó, nyughatatlanul pörgő-forgó, világító és pittyegő masinákat, Patrice Hubert francia dekoratőr-dizájner-szobrászművész kreálmányait. Mintha óriásira nőtt csecsemőjátékok kelnének életre valami sci-fi vidámparkban - mindenképpen sötétedés utánra ajánljuk ezt az élményt. A színesen vibráló mozgó szobrok alkotója, Patrice Hubert színpadi show-khoz tervezett díszleteket (többek között David Guettának és Carl Coxnak), amikor kitalálta, hogy "Mécanic Kinétic" névre elkeresztelt masinái önálló műalkotásként is megállják a helyüket. Acélból, fából és felfújható léggömbökből eszkábált szobrait éjjel-nappal meg lehet nézni.

Patrice Hubert "felnőttjátékai"

A Lumináriumról is ejtsünk szót, hiszen egyrészt idén ismét új építmény érkezik hozzánk Angliából, másrészt most új helyen kell keresni. A 800 m2-nyi pszichedelikus fénylabirintus ezúttal a metálszínpad régi helyén áll föl, a Hajógyári-sziget eldugott csücskében. A nothinghami székhelyű Architects of Air tervezi ezeket a különleges fényáteresztő műanyagból készült, felfújt épületeket, amelyek egész évben, egymást váltva látogatják a különböző fesztiválokat. A Szigeten már hetedik alkalommal ücsöröghetsz egy ilyenben.

Hangulat a Lumináriumban

Georg Traber svájci botművész két előadást is elhoz a fesztiválra: Heinz Baut fantázianévre hallgató mászóprodukcióját délután ötkor, Hikohki Gumo című mogyoróvessző-performanszát este nyolckor kezdi mindennap a színház- és tánchelyszín mellett, a füvön. Mindkettőhöz különböző méretű és anyagú botokat használ, először mászás közben épít póznákból hatalmas pálcika-labirintust, rakosgatja talpa alá a törékenynek tűnő rudakat, majd lefelé menet szét is szedi azonnal az építményt, hogy mire újra földet ér, csak egy halom kötél és gúlába rakott farúd heverjen mellette. Az esti előadásban egy tucat hántolt, fehérre festett mogyoróvessző játssza a főszerepet, egy ősi cirkuszi hagyományt felelevenítve Georg ezeket táncoltatja meg.

Georg Tauber két produkciója

Fizikai színház és táncos akrobatika extrém egyvelegét lehet megnézni minden este fél kilenckor - egy cseppet grandiózusabb méretben. Az olasz Kitonb társulat tagjai egy hatalmas, látványosan kivilágított és folyamatosan forgó fémszerkezeten másznak és táncolnak Vivaldi Négy évszak-ának elektronikus változatára, illetve néha a hidraulikus darukkal mozgatott gigantikus, pillangószerű díszleteken is feltűnnek. A Harangjáték, az időutazás című, itt látható háromdimenziós előadás a világszerte nagy sikert aratott Carillon-produkció továbbfejlesztett változata.

Pár másodperces bemutató