Unikum a hagyományosan nyár végére időzített szentendrei Nemzetközi Performance és Nehéz Zenei Fesztivál a magukat hasonlóképpen fesztiválnak nevező sörös-koncertes rendezvények sorában. Bár sört és koncertet itt is találni, de már a rendezvény nevében megígért művészi megnyilvánulások (performansz, nehézzene!) sejtetik, ezen kívül semmi nem szokványos. A fellépő zenekarok zöme csupa-csupa sehová sem sorolható rétegbanda, akiknek nevét más fesztiválokon jobbára hiába keresnénk; és könnyen botlunk furcsán kinéző emberekbe, amint éppen első pillantásra értelmetlen dolgokat visznek véghez taps közepette.
A legendás Vajda Lajos Stúdió tagjai által életre hívott szentendrei fesztivál éppen e merész és megalkuvásmentes művészeti programjával vívott ki magának tekintélyt - és egy szűk, de annál lelkesebb körben - népszerűséget. Itt terepet kapnak a hagyományos műfajok határain táncoló, a kommersszel mániákusan szembemenő előadóművészek, hogy meggyőzzék az általuk vallott művészi értékek fontosságáról az értő közönség egy újabb szeletét.
SZENTENDRE ÉJJEL-NAPPAL NYITVA
Az alternatív jellegű produkciókat összefogó Performance és Nehéz Zenei Fesztivál mellé már harmadik éve társul testvérfesztiválként a Szentendre Éjjel Nappal rendezvény. A könnyedebb programokat - például marcipángyurmázást, borkóstolót, blueskoncertet, salsabált és főzőversenyt - felvonultató esemény jól kiegészíti a párhuzamosan zajló fesztivál kínálatát: egyikről ruccanhatunk át a másikra, majd vissza, anélkül, hogy besokallnánk.
Persze ilyenkor a legjobb műanyag söröspoharunkkal a kezünkben egyik kapualjból sodródni a másikba, a véletlenre bízva, hol mibe csöppenünk; mi mégis ajánlunk pár dolgot, amelyeket érdemes beilleszteni a napunkba, ha már Szentendrén járunk ezen a hétvégén.
Az összművészeti hepaj első napján, pénteken érdemes belevetni magunkat a nehézsúlyú koncertekbe: a MűvészetMalom nagyszínpadán Gáspár Kornél, azaz a legendásan kompromisszummentes, költői technopopot játszó Új Látásmód Fúzió lép fel öttől. Ritkán hallhatók, viszont amit csinálnak, színtiszta líra - itt egy példa erre.
A fél hétkor kezdő Lyuhász Lyácint Bt. zenekart a legtöbben talán Jancsó Miklós filmjeiből ismerik, amelyek egyikében (Anyád! a szúnyogok, lásd alant) Szécsi Pál egyik slágerét fordították át zseniálisan az iparizene nyelvére Ők a mi végtelenül ironikus Laibachunk és Einstürzende Neubautenünk egyben: a hagyományosnak nevezhető hangszerek mellett különféle zajkeltő eszközöket (fúrógép, centrifuga) működtetnek, és vasládákat püfölnek. Sokatmondó történet róluk, hogy a Szigeten pár évvel ezelőtt a biztonságiak nem hagyták folytatni a koncertjüket, mert a légkalapács túlságosan hangosnak bizonyult, és elnyomta a szomszédos produkciót. Zenéjüket ők maguk Pszichokinetikus Ipari & Mezőgazdasági Tánczenének keresztelték el, és saját bevallásuk szerint az egykori Cimbora műsorvezetőjének nevét nem szarkazmusból viselik.
A fél kilenckor kezdő Pop Iván együttes koncertjét a Duna-korzón ez idő tájban fellépő Karen Carroll bluesénekesnő ellenében is ajánljuk: a Pop Iván sokkal vidámabb zenét csinál, és ritkábban is lépnek föl errefelé, mint a művésznő. Annak, aki még nem ismerné az egyébként már a közismertség kapuját döngető, más művészeti ágakkal is kacérkodó rockzenekart, talán úgy lehetne őket a legpontosabban körülírni, hogy Zappába hajló dadaista dzsessz, balkáni rezesbanda-futamokkal, minimál techno-betétekkel és a koncert alatt futó, folyamatos vetítésekkel.