Xenofóbia-kúra: fonal a multikulti útvesztőben
Aki látta Néprajzi Múzeum tavalyelőtti Műanyag-kiállításán a szilikonmellet és a fröccsöntött kemping-étkészletet a vitrinben, az észrevehette, hogy a Kossuth téri intézményben a "néprajz" nem egyenlő a matyóhímzéses pendellyel. Mi láttuk, és reméltük, hogy a nemrég nyílt A Másik című kiállítás modern szemléletével és látványos kialakításával hasonló lesz ahhoz. Nem csalódtunk, sőt olyan lelkes hangulatban távoztunk a kiállításról, hogy merjük ajánlani mindenkinek egy szomorkás vasárnapon is.
Elavult dolog bárminek az "üzenet"-ét boncolgatni, most mégis van értelme ilyesminek, mert a kiállítás rendezői már az elején sommásan kinyilvánítják szándékukat - amely egyébként olyan nemes, hogy már az első teremben összefacsarodik a szív, és ez az érzés kitart a tárlat végéig. Ha egy mondatban szeretnénk összefoglalni ezt az üzenetet, akkor körülbelül ez lenne: "Figyeljetek, most egy kicsit katyvasz van a világban, össze-vissza élünk különböző nemzetiségekkel és kisebbségekkel, eddig is így volt, de most még inkább, és ha élni akarunk ebben, észre kéne venni, hogy a különbségek természetesek, és inkább nevessünk rajtuk."
A Másik című kiállítás pont emiatt nagyon vicces, például láthatunk tetűfésűt, péniszkupakot és piercinget, és így egymás mellett sorakozva egyik sem furcsább a másiknál. "Ami a vécépapírt illeti, egész egyszerűen soha nem hallottunk ennél visszataszítóbb dologról" - olvashatjuk egy másik helyen egy indonéz törzs tagjainak véleményét. "Az angol lányok nagyon szépek, de ha a papírra gondolok, és hogy milyen piszkosak ezek a lányok, rosszul leszek" - mondta egyikük, ebből sejthetjük, náluk vizet használnak ilyen célokra.
Kiderül, a velőscsont egy cseppet sem furcsább, mint a sünsütés vagy a majomfőzés, esetleg a disznóbélbe gyömöszölt hurka. Szórakoztató, de egyben egy kicsit zavarba ejtő is, hogy görbe tükörben láthatjuk szokásainkat. A tükör, mint metafora egyébként következetesen végig is vonul a kiállításon, de nem akarunk poéngyilkosok lenni, mert reméljük, hogy a cikk olvastán úgyis mindenki rohan megnézni, mi van a Kossuth téren.
A bejáratnál ezernyi baba fogad a világ minden tájáról | Nézz még képeket a kiállításról! |
Jóízű röhögés és torokszorító ahá-élmények váltják egymást a kiállításon, amely így sosem válik tanítónénissé. Maguk az installációs ötletek is nagyon jók és látványosak. Ez nem az a tárlat, ahol a második teremben már sóhajtozunk, hogy hol van egy szék. (Egyébként meg vannak babzsákfotelek is.) A termek párhuzamosan vezetnek végig minket a más népekről való gondolkodás történeti és tematikus ívén - a Másik, mint szörny, a Másik, mint primitív, a Másik, mint hitetlen -; egészen addig, míg eljutunk a XX. század vándorlásaiig, amely Szent István és Martin Luther King idézeteivel kész katarzis. "Az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő"- áll államalapító királyunk véleménye a falon, és itt vág mellbe, hogy az egész sztori - péniszkupak ide, sünsütés oda - mennyire aktuális. Ha gyerekekkel és külföldiekkel megyünk, készüljünk fel, hogy nekünk kell magyarázni; sok a szöveg, és mind egynyelvű. Talán nem véletlenül... Magyaroknak szól.
Csak azt sajnálhatjuk, ahogy lefelé gyalogolva a múzeum egykor bíróságként működő épületének lépcsőin, hogy egy ilyen fontos és jó téma, sok nagyszerű rendezői ötlet miért ilyen pici kiállítást eredményezett. Elnéztük volna még egy darabig.
A Másik - Magyar Néprajzi Múzeum (V., Kossuth tér 12.) , nyitva: 2008. szeptember 26-tól 2009. április 6-ig, minden nap tíztől hatig, hétfőn szünnap. Jegyár: 800 Ft.
D. Á.