Nem hullnak le kacér ruhadarabok, nem villan ki fenék, de még jó kis trágárság sem hangzik el a Madách Színház előadásában, mégis megbízhatóan szórakoztató előadásra válthat jegyet a közönség, ha az És mennyi szerelem! című Neil Simon-darabot nézi meg.
A három szereplő (Oroszlán Szonja, Szente Vajk és Csányi Sándor) keveredik szerelmi négyszögbe. Az örök és megunhatatlan téma - a szerelem - naivan, tisztán, felszabadultan és humorosan jelenik meg, egy mindenki számára nézhető és emészthető, könnyed komédiában.
A szagok - mint ahogy azt a tudomány már régóta sulykolja, és e darab is állítja - kulcsfontosságú szerepet játszanak a szerelem kialakulásában. Az illat kulcs, jel, szimbólum, amely láthatatlanul irányítja a kissé sztereotipikus karakterek megmosolyogtató cselekedeteit, egymás közti harcait és játékait.
Lelki és kémiai folyamatok egymásra hatása, érzelmi hullámzások, a barátság, a fiatalok megélhetési nehézségei - mind terítékre kerülnek a színpadon. Csupa hétköznapi és életszerű dolog, amellyel életkortól függetlenül tud mindenki, mindenkor azonosulni.
Oroszlán Szonját, Szente Vajkot és Csányi Sándort a hatvanas évek San Franciscójában, egy legénylakásban találjuk. Velük éljük át a két lázadó szellemű fiatal barát és a szomszédjukba költöző konzervatív lány kapcsolatának alakulását.
A színpadkép és világosítás egyszerű, nem hatásvadász, ettől az események még hihetőbbek, emberközeliek lesznek. Persze a darab végén nem marad el az "amerikás", happy end-es, csillogó-villogó finálé sem. A darab filmes hatására erősít rá az azt keretező zene, illetve a végső dal, amelyet Bródy János ehhez a darabhoz szerzett, és amelynek témája többször felcsendül a darab folyamán, kiemelve a történések drámaiságát és a szereplők hangulatváltozásait.