Tíz kedvenc karácsonyi történetünk

Megfigyelték már, hogy a karácsonyi mesék többsége vagy se füle-se farka érzelgősség vagy szívfacsaróan szomorú haláleset? Összeszedtük közülük azokat, amelyek mégis meg tudtak minket hatni úgy, hogy közben nem émelyegtünk a sziruptól. Emellett mivel kedveljük a krimiket és a groteszk meséket, azokból is bőven válogattunk karácsonyi összeállításunkba.

1. Oscar Wilde: A boldog herceg - elolvasom!

"Kicsi fecském - mondta a herceg -, csodálatos dolgokat mesélsz nekem, de nincs csodálkozni valóbb az emberi szenvedésnél. Nincs nagyobb titokzatosság, mint a nyomorúság."

Igaz, A boldog herceg nem kifejezetten karácsonyi történet, viszont nincs mese, ami ennél szebben szólna azokról a szép és nemes érzésekről, melyeket általában a karácsonyhoz társítunk: együttérzés, önzetlenség, nagylelkűség, önfeláldozás, szeretet. Bár a történetben még véletlenül sem emberi érzések ezek, hanem egy ólomszívű szoboré és a butácska fecskéé. A szobor a magasból látja az emberek szenvedéseit, és megsajnálja őket. Amikor rajta pihen meg a délre siető kis fecske egy téli éjszaka, megkéri, segítsen neki szétosztogatni kincseit. A történet vége annyira szomorú, hogy egyszer sem tudtuk úgy elolvasni a mesét, hogy ne könnyeztük volna meg. Csupán egy hajszál választja el attól, hogy érzelgős legyen, de egyszerű, keresetlen nyelvezete és az a keserű rácsodálkozás, ahogy magunkra ismerünk a kíméletlen és szűk látókörű emberszereplőkben, örökre megvédi a mesét attól, hogy édeskés legyen.

Néznivaló: 1974-es kanadai rajzfilm; 2009-es rajzfilm

+ + +

2. Tim Burton: Karácsonyi lidércnyomás

"A karácsonyi lidércnyomásból minden házba jutott,
Békét nem hozott senkinek, sőt, ki tudott, futott.
És amit a kicsik ajándék gyanánt kaptak ma,
holtbiztos, hogy nem tennék az ablakba.
És a csöppségek hiába aludtak eddig édesdeden,
álmukba befészkelte magát sok csontváz és véres tetem."

Ez a mese is rendhagyó összeállításunkban: karácsonyi a javából, viszont valójában csak egy film járulékos terméke. Tim Burton ugyanis jóval előbb álmodta vászonra a történetet, mint hogy könyv alakban is kiadták volna (magyarul most jelent meg a Magvető gondozásában), tehát a mesekönyvet akár merchandise-nak is nevezhetjük. Ha így is van, akkor is felveszi a versenyt akármelyik karácsonyi történettel. Rímbe szedett rémtörténet, ilyen még ki látott? Ráadásul gyönyörű pálcikarajzokkal és jópofa történettel! Tim Burton több amerikai szerző remek karácsonyi meséjét áteresztette saját bizarr fantáziáján, így született meg egy újabb remekmű. Dr. Seuss Grincs-e, Frank BaumA Télapó elrablása című meséje vagy a Mikulás élete és kalandjai című regénye, ki tudja, miért, nem jelentek meg magyarul, de részleteiben valahol mind ott vannak Tim Burton gyönyörű fantazmagóriájában. A rémmese dióhéjban azt meséli el, amikor Halloweenfölde hátborzongató lakói megirigyelvén Karácsonyfölde vidámságát, Rosszcsont Jack irányításával elrabolják a Mikulást.

+ + +

3. Hans Christian Andersen: A fenyőfa - elolvasom!

"Színes papírból kivágott kis hálókat aggattak ágaira; a hálókat cukorkákkal töltötték meg; aranyozott almát, diót függesztettek fel gallyaira - úgy festettek, mintha rajta termettek volna. Ágai hegyére vagy száz piros, kék, fehér gyertyát erősítettek. Zöld tűi között babák ringatóztak."

Andersen a valaha élt legnagyobb mesélő, történetei ma is gyönyörűek és tanulságosak. Több karácsonyi mesét is írt, legismertebb talán A gyufaárus lányka, ami cseppet sem tündérmese, hanem inkább meglepően hátborzongató vízió a téli fagyban elpusztuló emberekről. Nekünk viszont Andersen karácsonyi meséi közül a csalódott fenyőfácska története a kedvencünk, bár annak sem vidám a vége. A fenyőfa csillogó jövőről álmodik, de aztán nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzelte, és rá kell jönnie, a karácsony a fenyőfák számára nem dicsőséges. Ha ezt elolvassuk, idén csakis gyökeres fenyőt akarunk majd vásárolni, és arra is megtanít a mese, hogy ne akarjunk mindig mást, mint ami van, mert előfordulhat, hogy koppanunk.

+ + +

4. Roald Dahl: Mrs. Bixby bundája

"Tudom, miről beszélek, higgye el nekem, ez a szakmám, termékleírásra szükség van."

Haha, hát ezen nagyon sokat lehet nevetni, most is vigyorgunk, ahogy csak rágondolunk. Mrs. Bixby nercbundájának története nem annyira vérszomjas, mint a bizarr fantáziájú, isteni Roald Dahl többi, meghökkentő meséje, de van benne valami groteszk humor, amire ha eggyel több hulla lenne a történetben, azt mondanánk, morbid. Természetesen nem lőjük le a poént, de azt azért elmondjuk, az izgalom ott kezdődik, amikor Mrs. Bixby a szeretőjétől karácsonyra kapott nercbundát megpróbálja elrejteni férje elől. Roald Dahl meséiből 1978-ban kilencrészes tévésorozat készült Meghökkentő mesék (Tales of Unexpected) címmel, a nercbunda titkának ezért most utánajárhatunk (magyarul).

+ + +

5. Charles Dickens: Karácsonyi ének - elolvasom!

"Kötelezettség, kötelesség! - kiáltotta a szellem, kezét tördelve. - Az egész emberiség volt a kötelességem. A közjó ápolása lett volna a kötelességem. A jótékonyság, szívélyesség, felebaráti szeretet, irgalmasság, mind-mind kötelességem volt! Amire te gondolsz, nyilván az esedékes váltók pontos beváltására, az csak egy vízcsepp a valódi kötelességek tengerében."

Azt szokták mondani, Charles Dickens találta ki a karácsonyt. Ez csak annyit jelent, hogy a Karácsonyi ének című mese volt az első, ami hangsúlyozta az újonnan kialakuló polgári karácsony fontosságát és rögzítette szokásait, a hatalmas pulykától kezdve az adományozáson át a díszes karácsonyfáig. Ettől eltekintve azonban a mese igazi kísértethistória. Csak úgy nyüzsögnek a szellemek, akik azért jönnek, hogy ráébresszék a fukar Scroodge urat, hogy eddig milyen önző és szívtelen volt. A meséből Robert Zemeckis gyönyörű 3D mesefilmet rendezett, ami most decemberben került a mozikba.

+ + +

6. Jókai Mór: Melyiket a kilenc közül? - elolvasom!

"A gyerekek úgy örültek annak, hogy ma örülni kell, majd felvették a házat. - Megálljatok csak, hát még ha megtanítalak benneteket arra a nagyon szép énekre, amit én tudok. Nagyon szép éneket tudok ám; erre a napra tartogattam, karácsonyi ajándéknak!"

Ez a mese a mi Karácsonyi ének-ünk, talán nem véletlenül, hogy Scroodge úr helyett szegény segédje, Cratchit szemszögéből íródott, akit ebben a történetben Jánosnak hívnak. A pesti csizmadiamesternek nagyon sok gyereke volt, akiket már alig tudott etetni csekély keresményéből. Szomszédja, a gazdag úr karácsonykor felajánlja neki, hogy felneveli egyik gyermekét. Most jön a fejtörés: melyiket is adja a kilenc közül? Egyszerű történet, ami már majdnem olyan puritán, mintha népmese lenne, de magán viseli a múlt előtti században született karácsonyi történetek szinte nyomasztó, de nagyon jellemző vonását: a szegénység és a nyomorúság áll a középpontban.

+ + +

7. O. Henry: Háromkirályok ajándéka - elolvasom!

"A háromkirályok, akik ajándékokat hoztak a jászolban fekvő kisdednek, mint tudjuk, bölcsek voltak, nagyon bölcsek. Ők találták ki a karácsonyi ajándékozás szép szokását. S minthogy bölcsek voltak, bölcsesség volt bizonyára az ajándékaikban is; nyilván minden ajándékuk különleges ajándék volt, ki lehetett cserélni, ha történetesen más is ugyanazt hozta volna."

O. Henry-t (eredeti neve: William Sydney Porter) gyakran titulálják Guy de Maupassant amerikai megfelelőjének, mivel ő is, akárcsak francia kortársa, novelláinak csavaros befejezéseiről ismert. Karácsonyi novellája annyira népszerű, hogy már a szerző neve nélkül, városi legendaként kapott szárnyra a szegény leány és a fésű története.

+ + +

8. Kosztolányi Dezső: A gipszangyal - elolvasom!

"A karácsony előtti napon délután, amint a Rákóczi úton kóválygott, a kirakatokat bámulva, egy izmos, tagbaszakadt 'behúzó', aki télikabátban leste künn az utcán a vevőket, észrevette ezt a cingár, tétova, vidéki emberkét, s szelíd erőszakkal betuszkolta a boltba. Ott egy gipszangyalt mutattak neki. (...) A gipszangyal nagy volt, akkora, mint egy tízéves leányka, kezeit imára kulcsolta, szemét az égre fordította, és mosolygott, oly édesen mosolygott, mintha nem is gipszből, hanem süvegcukorból faragták volna ki."

Igazi Kosztolányi Dezső-novella lélektani csavarral és hirtelen összeomlással. A szerény tanyasi tanító halálosan megrendül, mikor rájön, giccses ajándéka nem nyerte el városi rokonainak tetszését, pedig ő csak a legjobbat akarta. Így fanyalogjunk a karácsonyfa alatt!

+ + +

9. Agatha Christie: A karácsonyi puding

Ki nem maradhatott volna összeállításunkból Agatha Christie, aki nemcsak csodás rejtélyeket épít fel, de olyan részletes és plasztikus leírását adja a múlt századelő Angliájának, hogy olyan érzés, mintha mi is ott innánk a teát a csipketerítős asztalnál. Két karácsonyi története is van, a Poirot karácsonya és A karácsonyi puding, mi ez utóbbit választottuk, igaz ugyan, hogy ez csak novella, nem regény, de itt minden van, ami száz éve volt egy vidéki angol kúriában karácsonykor: parti, puding és lábnyomok a hóban. Az szinte mellékes, hogy Poirot egy értékes drágakő után nyomoz.

+ + +

10. Kaffka Margit: Fekete karácsony - elolvasom!

"Ő maga is játszta, valahogy vállalta is egy kicsit a szerelmet; örült a változásnak, a férfinak, a városba kerülésnek. És aztán megismerte ezt a szűkös, kiszámított tisztviselő-életet, gyerekek nyűgét - a kislánya oly hamar jött -, az anyósáék itt laknak a harmadik szomszédban... Ej, cudar."

A karácsony női szemszögből: Szabó Anna, a megözvegyült tanító fiatal második felesége karácsonyi készülődés közepette eleveníti fel emlékeit. Ahogy takarít, főz és díszíti a fát, mozdulataival párhuzamosan sejlik fel a történet: nyáron a doktorral megcsalta a férjét, azóta is erről beszél a környék. A novella igazi kis remek, legalább három szálon a fut a történet, a múltbéli emlékek felidézése és a karácsonyi házasszonyi teendők mellett a nő egy kisdiákkal is flörtöl, az írónő pedig mesterien fonja a szólamokat.

+ + +

10+1. Örkény István: Nagy karácsonyi vásár - elolvasom!

"Proust, Kafka, Joyce és más nehezen emészthető írók a bélcsatornából húsz perc alatt fölszívódnak."

Örkény István karácsonyi egypercese nem hagyományos értelemben vett novella, de tanulságos. Formailag hirdetés, tartalmilag pedig maróan gúnyos és cinikus látlelet a karácsonyi vásárlási lázról. Örkény nem finomkodik, újra lehűtött tavalyi havat és egyszer már megevett csokoládét (mogyorósat!) kínál, valamint a világirodalom remekeit végbélkúp-formájában. Ez jusson eszünkbe a plázában.